A Dancing With The Sound Hobbyist című előadásról nehéz eldönteni, hogy briliáns, azonos rezgésszámú alkotók véletlen találkozásáról van-e szó - ahol a merészség és gátlástalanság a közös munka fő mozgatórugója - vagy egyszerűen blöffről.
Az 1990-es években Belgiumban alapított zenekar, a Zita Swoon talán csak a komolyzenét nem keverte bele egyedi hangzásvilágába; a popot, a blues-t, a funkot, a soult, a kubai és afrikai ritmusokat felvonultató repertoárját épp úgy összeegyeztethetőnek tartja a populáris rockkal, mint a diszkóval. Ehhez teszi hozzá Simon Mayer a koreográfiáit. Kortárs tánc alapba vegyíti az electric boogie-t, a szambát, a musical- és karaktertáncok lépéseit, az eszelős ugrálást, az afro-jazzt, a diszkótáncot és további felsorolhatatlanul sok műfajból származó mozdulatát. Az előadásban minden mindennel megfér - a sokszor váltott jelmezek és a különböző korból való anyagból készült hangszerek; a végeredmény egy kelet-német táncdalfesztivál. A zene és a tánc összehangoltsága egyébként az egyetlen egység ebben a kusza képben.
A hét előadó helye sem tisztázott. A táncos-koreográfus valódi kortárs szólóval indít; kifinomult mozdulatnyelvének erősségei a ruganyosság és a félelmetes vetődések. De nem kell hozzá sok idő, hogy dobverőt ragadjon és dobokhoz üljön, majd később a mikrofont vagy a gitárt hódítsa el hosszabb-rövidebb időre. Láthatóan ez nem zavarja a frontembert, Stef Kamil Carlenst sem, aki hol Bon Jovinak, hol Brian Adamsnek, hol - a koreográfus és a két vokalista segítségével - az Abba együttes egyik férfitagjának adja ki magát. Persze nem imitál, csupán a stílusok között csapong hevesen. A vokalisták is hamarosan a színpad minden területét bejáró táncosok - sokszor szólótáncosok - lesznek, de besegítenek a hangszereknél is.
A koreográfus, Simon Mayer egyébként kitűnő táncos és előadó. Remek koreográfiai érzékkel követi a zenét és kimagasló az improvizatív készsége is. Minden ízülete együtt létezik a hangokkal és a ritmusokkal. Az egész teste olyan, akár egy partitúra; a különböző szólamokat egy-egy testrészének izolációjával "szólaltatja" meg. Az előadás során legalább ötször át is öltözik, de ahogyan a zenei válogatásnak sincs dramaturgiája - nem találni logikát a jelmezválasztásban és a koreográfiai építkezésében sem. Mégis minden egyes szám egy külön kis történet, egy markánsan megrajzolt, irányítottan létrehozott hangulat.
Ilyen például az afro-design is, ami úgy tűnik, nem csak az idei fürdőruhák anyagában köszön vissza, hanem több ízben a Swoon és Rosas színpadán is. A teltkarcsú fekete vokalista-táncosnők és Simon Mayer rögtönzött divatbemuatókat tartanak, az afrikai kaftántól, az ingeken át a geometrikusan mintázott overálig minden megtalálható a kollekcióban. Hogy pontosan miért, arra nem derül fény, de egy idő után teljes mértékben lehet azonosulni a "majd meglátjuk, milyen lesz a következő szám" attitűdel. A fekete hölgyek mozgása alkatuk ellenére jellegzetesen párducos, és a koreográfus nem kíméli sem őket, sem magát az afro-jazz betétektől.
Ebbe a produkcióba minden belefér; épp úgy az elcsépelt klisék, mint az ötletes megoldások. Néhány jelenet azonban kiemelkedik kreativitásával a többi közül. A színpad minden oldaláról köteleket, huzalokat feszítenek ki, melyek az egyik, korábban dobosként tevékenykedő zenész kezében futnak össze. A színpadon nincs más világítás, csak egy súrolófény a huzalokon és a zenészen. A ritmikusan rángatott kreatív hangszerből vizuálisan is élvezetes körülmények között csal ki hangokat a művész. A másik emlékezetes pillanat a zárójelenet, amikor Simon Mayer teljesen átadja magát az improvizációnak és hangulatának tetőfokán a színpadfedést tartó állványra tornázza fel magát, hogy onnan, a hangfal tetején, egy behajló faág rázásával, és a levelek közönség közé hintésével vessen véget a furcsa csapatmunkának.
Az előadás egész végig pengeélen balanszíroz a giccs és a jól építkező kortárs előadás között. A helyszínt csalódottan elhagyó nézők és a sok elégedett tapsoló is egyértelműen mutatja ezt. A Swoon és a Rosas: Dancing With The Sound Hobbyist művészi megítélése olvasat kérdése csupán.