Lelakatolt szerelmek
Egy régi kínai legenda szerint, ha a szerelmesek lakatot helyeznek el egy láncszemre vagy valamilyen hasonló végtelen tárgyra, akkor a szerelmünk is örökké fog tartani. A szerelemlakatolás köztéri divatja az elmúlt másfél évtizedben járványszerűen terjedt el Európa-szerte, egyre több gyakorlati problémát okozva. Boros Géza, a Ludwig Múzeum munkatársa az itthoni szerelemlakatokról készített összeállítást.
A spontán szerelemlakatolás tipikus előfordulási helyei a hidak. A lakatrögzítéshez szükséges kedvező műszaki adottságok mellett legalább annyira számít a hely szimbolikus értéke is, amelyet nagymértékben megemel egy folyó – Budapesten a Duna – jelenléte. A folyó mint az idő végtelen folyásának a metaforája kedvező hatter a szerelemlakatolás rítusához, melynek fontos mozzanata a lezárás után a lakat kulcsának a folyóba dobása. Mondani sem kell, hogy mennyivel felemelőbb érzés a párunkkal a kulcsot egy hídról a folyóba, mint egy közeli kukába dobni.
| Szerelemlakat-lánc a Lánchídon, 2018 Fotó: Boros Géza |
De a folyó önmagában nem elég, a helynek forgalmasnak, turisztikailag is frekventáltnak kell lennie. Senkinek sem jutna eszébe például az Árpád hídra vagy az M0-ás hídjára rakni a lakatját. A hídon belüli pozíció sem mindegy: a hídnak azon az oldalán, ahol jobb a kilátás, mindig több a lakat is.
Az urbánus folklórban egyedi szerelemjelek is előfordulnak: például Budapesten rövid ideig a Margit híd egyik pillérén volt látható egy színes kerámialapokból kirakott szív.
| Margit híd, 2015 Fotó: Boros Géza |
| Lánchíd, 2013 Fotó: Boros Géza |
A Szabadság híd ideális helyszín a szerelemlakatolásra, a korlát rácselemei kiváló rögzítési pontok. A szomszédos Petőfi és Erzsébet hídon egyáltalán nincsenek lakatok, mert nincs hova rögzíteni őket. Ezzel szemben a Lánchíd szintén kedvelt hely, pedig az adottságok itt sem kedvezőek. A lakatolók ezt könnyen áthidalják azzal, hogy extrém helyekre rakják a lakatjaikat, legyen az lámpakeret, vezeték vagy egy rozsdás lánc. A rendhagyó megoldásoknál a fő szempont az lehetett, hogy a lakat minél hozzáférhetetlenebb helyre kerüljön, hogy minél nehezebb legyen levágni. Ilyenkor lényegében csak a híddal együtt távolítható el a lakatunk.
Olykor azonban a szerelem törékenységére és mulandóságára figyelmeztet az élet: Ferenc, a Szabadság híd hídmestere egy jókora erővágóval ketté roppantotta a lakattestet, hogy azután a szemétbe dobja. A többi lakat sem látható már a hídon, mind hasonló sorsa jutottak. A budapesti hidakon nem fordulhat elő olyan eset, mint a párizsi Pont des Arts hídon, ahol megnövekedett terheléstől 2014-ben a leszakadt az egyik, lakatok tízezreitől túlterhelt korlátelem.
| Szabadság híd, 2014 Forrás: Gruppo Tökmag |
A szerelemlakatolás értelmetlenségére és ugyanakkor a városi kreativitásban rejlő lehetőségekre kívánja felhívni a figyelmet a Velencei Biennále alkalmából a Ludwig Múzeum és a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum közös projektje, a Tér-foglaló városfelfedező sétalap, amelynek egyik feladata arra biztatja a résztvevőt, hogy készítse el a saját egyéni városi emlékjelét (?szerelemlakatját?), amely ideiglenes, és nem rongálja a környezetet.
| A Tér-foglaló városfelfedező sétalap a Szabadság hídon Fotó: Boros Géza |
| Köln, Hohenzollern-híd, 2013 Forrás: 2d-code.co.uk |
Szinte az összes lakatot kinyitották három nap alatt.
A pénzbeli adománynál is fontosabb volt, hogy a média jóvoltából több millió emberhez jutott el az kampány üzenete szerte a világon. És végül volt még egy szempont: a beavatkozás nullszaldóval zárult, azaz a kihelyezett háromezer-ötszáz lakat csak ideiglenesen terhelte a hidat, a beavatkozás lényegi koncepcionális eleme volt, hogy az akció végére mind eltűnjenek.
További képek a Ludwig Múzeum blogján, a Szívek a hidakon című cikkben találhatók.
Forrás: ludwigmuseum.blog.hu