A Spirit Színház vezetője Perjés János színészként évekkel ezelőtt megálmodott valamit – állandó játszóhely Budapest központi helyén, jó nevű társulati tagok, színvonalas előadások, hűséges közönség –, ami mára már valóra vált. Megalakult a Spirit Színház. No, de mit is nyújt manapság a teátrum a nézőknek.
Anno hogyan indultak?
Spirit Színház néven először 2011-ben a Thália Színházban, Zimányi Zsófinál kezdtünk el játszani. Négy éve utazószínház vagyunk, de közben egyre csökkent azon befogadó színházaknak a száma, ahová elmehetünk a darabjainkat bemutatni. Ekkor ? 2015-ben ? úgy éreztük, eljött az a pillanat, amikor saját játszóhelyet kell keresnünk magunknak, és ezt meg is találtuk ezen a mostani helyen. Az Árpád fejedelem útja 3-4. szám alatt ? a Margit-híd budai hídfőjéhez közel ? 2015. október 1-jén nyitottunk. Száz néző fér ide be, és olyan intim, belsőépítészetileg kész hely, amely eleve meghatározza a darabok kiválogatását. Ezért leginkább kamaradarabokat vagy a mindennapi emberekhez közel álló sorsokat mutatunk be, ilyen most Az ajtó, amely négyszereplős darab.
Az utazószínház jelleg sem szűnt meg, hiszen az itt bemutatott darabokat vidéki színházak is kérik. Éppen ezért készülünk idén a Pécsi Országos Színházi Találkozóra (POSzT), illetve a POSzT OFF-ra is több darabunkkal, köztük Az ajtó és a Chatszoba című előadásunkkal.
Úgy tudom, a szolgáltatások sora még nem alakult ki teljesen.
Igen, még minden bizonnyal bővülni fogunk, hiszen most százötven négyzetméteren játszunk, de maga az épület hatszáz négyzetméteres központként funkcionál. Amellett, hogy színházi előadások vannak, a témakörökhöz ? sorsok, karakterek, problémák ? kapcsolódóan beszélgetéseket is tartunk egy-egy darab után. Igény szerint vannak itt terapeuták mind testi, mind lelki problémák megbeszélésére, éppen ezért a Spirit mint gyógyító központ működik.
A mai színházban nagy jelentősége van a fényeknek, a hangoknak, a díszleteknek. Önöknél ez hogyan valósul meg?
Mindennek az alapja a folyamatos fejlesztés. Bár már most is megvan a szükséges színházi világítás, jelenleg is további átalakítás alatt van, így teljes mértékben sikerül olyan miliőt teremtenünk, mint bármelyik más színházban.
Amiben mégis különbözünk a nagy színházaktól, hogy nálunk teljesen testközelben ülnek a nézők. Ez okozta ? és ez teljesen megdöbbentő volt ?, hogy amikor játszottuk például a Cabaret musicalt, a dalok itt meg tudtak szólalni mindenféle erősítés nélkül. A színpad nagysága azonban behatárolja az elképzeléseket. A Csodálatos vagy, Júliában hatan vagyunk, ez az a létszám, amelyet a környezet még elbír. Ugyanakkor bemutatjuk a Száz év magányt is ? amely lényegében hetvenszereplős ?, de mi négy szereplővel játsszuk el az összes karaktert.
Megpróbáljuk maximálisan kiaknázni azokat a lehetőségeket is, amelyeket a díszletek nyújthatnak számunkra. Egyrészt azt az állapotot, ahogyan ez most be van rendezve ? ez a tulajdonos régi ötlete volt ?: fával, vassal, kapuval, pajtaajtóval, másrészt pedig még az utazó korunkból maradt díszletünket, amelyet szintén fel tudunk használni.
Hány színészre építenek, kik alkotják a színház ?magját??
Gyakorlatilag öt-hat olyan ember van, akik rendszeresen szerepelnek: folyamatosan számítok Nagyváradi Erzsébet, Nagy Enikő, Jantyik Csaba, Papadimitriu Athina, Dér Heni játékára. Az ajtó című előadásban játszott Hegyi Barbara, rá számítok az őszi idényben is, egy újabb darabban. Más ismert művészek fellépése is várható nálunk, ezt elsősorban a rendezők kívánságai határozzák meg. Készülünk fiatal tehetségeket behozni, lehetőséget adva nekik a játékra, velük szeretnénk bemutatni ősszel a Kéretik elégetni című darabot.
Rendezők és dramaturgok esetében szintén szeretnénk ? a nagy nevek mellett ? lehetőséget adni új és fiatal szakembereknek, hiszen ők máshogy látják a világot.
A színpad mérete kívánná az egyéni esteket is.
Vannak egyéni estjeink, bár érdekes módon abból van a kevesebb. Úgy látom, hogy nagyobb igény van a komplett színdarabokra. Ennek némileg ellentmond, hogy Nagyváradi Erzsébet Agyigó estje ? amely Szabó Magda életét mutatja be ? egy pódium jellegű est, és nagy sikerrel fut mind a mai napig.
Legújabb bemutatónk egy nagyon érdekes francia komédiának aposztrofált darab, a Csin-csin, ezt Örkény István fordította. Egy férfi és egy nő életútja, akik különös módon ismerkednek meg egymással, hiszen mindkettőjük házastársa csalja őket, a másik párjával. A színpadon a történet lineárisan lett elhelyezve. Elindul a megismerkedésükkel, végződik az abszolút alkoholba való lecsúszással, közben mindenüket ? lakásukat, vagyonukat ? elveszítik az italozás következtében. Ahogy halad a történet, úgy változik térben is a cselekmények helyszíne, a terem egyik végében kezdik, és a másik végében fejezik be az életüket. Az előadás közben Edith Piaf-dalok szólnak, és Babicsek Bernát szolgáltatja a muzsikát.
Az új bemutató mellett műsoron van a már említett Az ajtó és a Chatszoba című darabunk. Ez utóbbi egy kanadai dráma, amely teljesen aktuális témát dolgoz fel: azt feszegeti, hogy meddig lehet elmenni a neten arctalanul chatelve, teljesen másnak mutatni magunkat, mint amik valójában vagyunk.
Egy fiatal író első színdarabját is színre visszük Kocsis Judittal a főszerepben. A történet egy kocsmában játszódik, ahová Isten leszáll, és ezen a furcsa helyszínen találkozik össze a Sátánnal. Kettőjük harcát mutatja be a darab, és ez a témaválasztásunk is jelzése annak, hogy a mondanivalókban milyen határokat feszegetünk. Szintén ebben a hónapban újítjuk fel a Csodálatos vagy, Júliát Nagyváradi Erzsébettel, ebben a színésznő prózai arcát ismerhetjük meg.
Minden hónapban van húsz-huszonkét előadásunk, de ősszel, ha birtokba vesszük az egész házat, már mindennap szeretnénk játszani. Erre igény is volna, hiszen a nyitástól számított harmadik hónap végén a duplájára kellett növelni a nézőtéri ülőhelyek számát. Nagy örömmel tapasztaljuk, hogy kezd kialakulni a törzsközönségünk, ami talán a legjobb jelzés arra, hogy előadásaink színvonalasak, darabválasztásainkkal pedig jó úton járunk.
Tölgyesi Tibor
Fotó: Nemesházi Péter
