2010-ben pár fiatal zenekart alapít Budapesten. Az első kitűzött cél egy koncertanyag összehozása, amivel színpadra lehet állni. Amint ez megvan, előkerül a többi is: kellene egy név, egy második koncert és aztán még egy (majd kicsit sietnek, hogy odaérjenek az érettségiről), egy klip, aztán hogy azt játssza az MTV, egy MySpace-profil, egy csőnadrág a női részlegről, ha pedig már bejutottak a rádióba egy interjúra, akkor az is, hogy megmutathassák a legújabb daluk. A bentieknek tetszik, ők ennek örülnek, azt pedig el sem hiszik, hogy ennyiszer lemegy, hogy vannak a bulijaikon, hogy tudják a szövegeket…
Kimaradtak a legfontosabb célok, amit eközben megfogalmaztak magukban: létrehozni egy produkciót, ami nem ismer országhatárokat, ahol kompromisszumokról csak egymást közt lehet szó, ami megmutatja, hogy hogyan játsszák most a rock’n’rollt, amivel kreálhatnak egy saját, folyamatosan táguló zenei játszóteret. Ezen a helyen lelnek rá a szabadságra, amihez egységként és egyénenként is mindenáron ragaszkodnak, amiért (a dalaikon túl) az emberek kapcsolódni tudnak és akarnak hozzájuk, ami a koncertjeiken kimondatlanul is ott lebeg köztük és a közönségük között. Ez a szellemiség csúcsosodik ki újra Budai Pop című legfrissebb albumukon, egy őrült, évtizedes utazás után.
A csapat előzenekara ezen az estén az Aurevoir, a zsámbéki fiatalokból álló ethno-beat zenekar lesz. A kezdetektől fogva arra törekedtek, hogy magukat, illetve zenéjüket ne szorítsák szigorúan meghatározott műfaji keretek közé; az ethno-beat mint műfaj megnevezés pedig arra utal, hogy leginkább a Kárpát-medence népzenéje és az angolszász beat-folk hatásai köszönnek vissza dalaikban, e műfajok hatottak leginkább alkotói tevékenységükre. Legfőbb példaképeik a táncházmozgalom és a beatmozgalom jeles képviselői. Zenéjükben koncepciózusan jelen van a sokszínűség; ahogyan a magyar, cigány, ír és délszláv népzene motívumai és az 1960-as évek beatzenéje, úgy a francia kávéházi sanzonok világa és a régi reneszánsz, barokk zene egyaránt alapul szolgál dalaikhoz.
