?Sok idő telt el azóta, hogy átköltöztem az új országba, de végre kezdtem átérezni, hogy régi hazám és az új hazám egyesült: az egyik kiegészült, megnagyobbodott bennem a másik által. Kezdetben az hittem, hogy a régi országot növeltem meg az újjal, hiszen a régi ország a szülőhazám, és így több előjoggal rendelkezik. Később aztán nemegyszer olyan képzetem támadt, hogy mindez éppen fordítva történt. Ebből aztán nagy zűrzavar keletkezett a gondolataimban, szinte szédültem is tőle. Mindez akkor oldódott föl bennem, amikor egy harmadik ? számomra korábban elképzelhetetlen ? lehetőség tudatosodott bennem?? ? írja könyvében az író.
Sutarski Konrad, aki 1934-ben született a lengyelországi Poznanban, egyszerre költő, publicista, történész és műfordító, miközben a mezőgazdasági műszaki tudományok doktora. A művész 1965 óta él Budapesten, magyar felesége van. Erős magyar szálak kötik tehát az országhoz, ahova elsőként mezőgazdasági mérnökként érkezett. Már elsőre pozitív benyomást keltett, hogy a kissé távolságtartó lengyelekkel ellentétben egyből tegező viszonyba került a munkatársakkal. ?Lengyelország és Magyarország között már a társadalmi kapcsolatokat tekintve látható a különbség: Lengyelországban akkor még magázódtak a férfiak és a nők egymással, a baráti kapcsolatokban is, itt azonban a kezdetektől fogva tegeződtünk a kollégákkal. Úgy éreztem magam itt, mint egy családtag, így kezdtem el magyarnak érezni magam, holott a mai napig nem írok magyarul? ? mondta, majd kis akcentussal hozzátette: arra fordítókat alkalmaz. Beszélt arról, milyen nehéz is megérteni egy idegen ország politikai-gazdasági helyzetét, fejlődéstörténetét anélkül, hogy ott éltünk volna. Teljesen más tapasztalatai vannak például a Szovjetunióról, mint egy nyugat-európainak, de még egy magyarnak is, viszont e tekintetben jobban megérteti magát például a balti államokban élőkkel.
Lengyel származása ellenére igazi magyar: egyik versét például a budapesti Fészekben maga Weörös Sándor olvasta fel. Nem is csoda tehát, hogy az ő fejében is megfogant: az egyetemes magyarságot érintő antológiát kellene készíteni.
Életművével kapcsolatban érdekes, hogy a műszaki és az irodalmi-történészi pályája egymással párhuzamosan fejlődött. Sutarski Konrad 1956-ban költőként indult, az 56-os irodalmi nemzedékhez tartozik, irodalmi csoportot is szervezett abban az időben, miközben a Poznani Műszaki Egyetemen tanult. Persze itt még mindig nem ér véget szakterületei sora: a rendszerváltozás után, 1990 és 1992 között lengyel diplomata volt Magyarországon, később kisebbségi politikus és a magyarországi Országos Lengyel Kisebbségi önkormányzat elnöke lett, illetve vezette a Magyarországi Lengyelség Múzeumát és Levéltárát is. Miután befejezte diplomata karrierjét, a Duna TV-hez került, portréfilmeket készített Nobel-díjas írókról, világhírű zeneszerzőkről.
Többek között nyolc verseskötete jelent meg lengyel és más nyelven, miközben történelmi kötetek szerzője is: idén látott napvilágot például a Lengyelország és Magyarország a keresztény Európa védőbástyái a múltban és jelenleg című munkája.
A bemutatón Szakolczay Lajos irodalomtörténész, kritikus elmondta: Sutarski Konrad lírája szemérmes, tárgyilagos, eltartó, és annak ellenére, hogy zseniális és közepes költők is fordították már munkáit, magyar szövegeiből is látható, versei előosztályúak. Költészete kiváló, melyből az erkölcs és az 56-os forradalom iránti szolidaritása olvasható ki. A kritikus hozzátette: ismét felértékelődött ez utóbbi tulajdonság, amely a 20. században a kelet-európaiak sajátossága volt. Mint mesélte: Csóori Sándornak mondta egyszer egy francia kollégája, milyen szerencsések a keleti országok verselői, hogy velük a politika is számol, míg a nyugat-európaiakról ugyanez nem mondható el.
Készítette: Takács Erzsébet
Fotó: Csákvári Zsigmond
