Czesław Miłosz a mai Litvánia területén született, később a wilnói Báthory István Egyetemen jogot tanult. Már fiatalon folyékonyan beszélt lengyelül, litvánul, oroszul, angolul és franciául is. Első verseskötete 1930-ban jelent meg, ekkoriban a Lengyel Rádiónál dolgozott.
A második világháború Varsóban érte, ezalatt a lengyel ellenállás tagja volt. Embermentő tevékenységéért az izraeli Jad Vasem Intézet a Világ Igaza címmel tüntette ki. A háború után az újonnan megalakult Lengyel Népköztársaságban kulturális attaséként is tevékenykedett. A lengyel kommunista állam nagyköveteként 1951-ben azonban politikai menedékjogot kért Franciaországban. Lengyelországban ezért több támadás érte, műveit cenzúrázták. Albert Camus támogatta és megértette Miłosz döntését, Pablo Neruda azonban úgy írt róla mint ?az emberről, aki elmenekült?. 1960-ban az Egyesült Államokba érkezett, de csak 1970-ben kapta meg az állampolgárságot. 1961 és 1978 között a Berkeley Egyetemen a szláv nyelvek és irodalom tanára volt.
Idős korára visszaköltözött Krakkóba. Itt érte a halál 93 évesen, 2004. augusztus 14-én. Sírja a krakkói Skałka római katolikus templomban található. Krakkói tartózkodása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Krakkót az UNESCO az egyik irodalmi várossá nyilvánította 2013-ban. Munkáit az elmúlt években magyarra is lefordították.
forrás: Wikipédia
