A Lengyel Királyság nem létezik többé: a felosztási határozatok értelmében (1772. VIII. 5. és 1793. I. 23.) Lengyelország fennmaradt területein Poroszország, Oroszország és Ausztria osztozkodik. A Lengyelország harmadik felosztásáról szóló döntést a Tadeusz Andrzej Kościuszko vezette felkelés előzte meg, amelyet Poroszország és Oroszország vert le. Kościuszko az észak-amerikai függetlenségi küzdelmek (1777. VII. 28.) hőse 1794. március 24-én Krakkóban felkelést hirdetett Poroszország és Oroszország ellen. A kezdeti sikereket követően azonban október 10-én - miközben az orosz csapatok bevették Varsót - fogságba kerül, és a felkelést véglegesen leverik. Poroszország 1794. május 10-én ugyan bevonult Lengyelországba, de előbb várakozó álláspontra helyezkedett, majd Ausztriára és Oroszországra tekintettel szeptember 6-án visszavonta csapatait. A felosztást megelőző tárgyalások igen feszült légkörben folytak. Első lépésként Ausztria késznek mutatkozott Lengyelország második - nélküle végrehajtott - felosztásának elismerésére. 1793. január 23-án Oroszország biztosította a maga számra Kelet- Lengyelországot, Poroszország pedig véglegesen megszerezte Poznań környékét, valamint Gdańsk és Toruń városát. Végül a lengyel királyság kétharmadát Oroszország kapja, egyhatod-egyhatod részén pedig Poroszország és Ausztria osztozkodik.
