A Leonardótól Miróig címmel megnyílt kiállítás egyrészt az intézmény grafikai gyűjteményének százötven éves jubileuma előtt tiszteleg, másfelől a csaknem egyéves, kényszerű zárvatartás utáni újranyitást ünnepli – mondta el a tárlat pénteki sajtóbemutatóján a múzeum főigazgatója.
Baán László felidézte: a magyar állam 1871-ben vásárolta meg az Esterházy-család európai rangú műgyűjteményét, amely többek között négyezer rajzot és ötvenezer metszetet tartalmazott, ez a lépés pedig megalapozta a későbbi Szépművészeti Múzeum kollekcióját.
A ma már csaknem kétszázezer rajzot, grafikát, litográfiát és fametszetet őrző gyűjtemény történetét és 540 válogatott darabját a jubileum tiszteletére nagyszabású katalógus mutatja be
Papír/forma – Nyolc évszázad legszebb rajzai és sokszorosított grafikái a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményeiben címmel – közölte Baán László. Mint hozzátette, ennek a válogatásnak több mint félszáz legkiemelkedőbb darabját vonultatja fel a pénteken megnyílt kiállítás, ami azért is különleges alkalom, mert fényérzékenységük miatt ritkán látható darabokról van szó.
Bódi Kinga és Bodor Kata kurátorok elmondták: a katalógus és a kiállítás a múzeum négy gyűjteményi egységéből tizennégy művészettörténész közös munkájának köszönhetően dolgozza fel új szempontok szerint a kollekciót. A projekt célja az volt, hogy átfogó képet adjon a papíralapú művészet egészéről, feltárva a párhuzamokat és az évszázadokon át vissza-visszatérő tematikákat, technikai kérdéseket.
A legkorábbi bemutatott művek visszavisznek a műfaj kezdeteiig:
Maso Finiguerrát például a rézmetszés feltalálójaként tartják számon, Breughel rajza az autonóm tájkép születésének időszakából származik, a Raffaello tanítványaként is ismert Giulio Romano grafikája pedig az újkori erotikus testábrázolás egyik korai darabja.
Az olyan „világsztárok”, mint Leonardo, Raffaello, Rembrandt és Rubens mellett a kurátorok felhívták a figyelmet a rajzaikkal sokszor hasonló színvonalat képviselő kismesterek munkáira, például a 17. századi Nicolas Lagneau egyik portréjára is. Mint a kurátorok felidézték, az Esterházyak gyűjteménye elsősorban a régi mesterekre koncentrált, ezért az 1871-es állami akvizíció után megindult a kollekció kiegészítése az akkori kortársak és közvetlen elődeik munkáival. Ennek köszönhetően a Szépművészeti gyűjteménye például Francisco Goya mindegyik grafikájából őriz példányt, de a korszak neves magyar alkotóinak – Barabás Miklós, Munkácsy Mihály, Zichy Mihály vagy Rippl-Rónai József – rajzai is megjelentek a kollekcióban.
Nem feledkezik meg a kiállítás a kisebb gyűjtők és adományozók szerepéről sem: a kevéssé ismert Majovszky Pál például Delacroix-, Van Gogh-, Cézanne- és Gauguin-grafikákat is adományozott a Szépművészetinek. Éles szemmel gyűjteményezett azonban a múzeum is, így sikerült megszerezni Picasso vagy Schiele korai rajzait is – emlékeztettek a kurátorok.
A második világháború után a külföldi vásárlások erősen visszaszorultak, ezért a nemzetközi anyag ekkortól elsősorban adományozások révén gyarapodott. Ezt a korszakot mutatják be mások mellett Antoni Tápies, Kurt Schwitters, Vajda Lajos vagy Kondor Béla munkái, majd a tárlat Maurer Dóra frissen a múzeumnak ajándékozott, 13 nyom című, tizenhárom részes archív pigmentlenyomatával zárul.
A Leonardótól Miróig című kamaratárlat augusztus 15-ig látható a Szépművészeti Múzeum Michelangelo-termében.
Nyitókép: Delacroix: Villámlástól megrettent ló (részlet). Forrás: Szépművészeti Múzeum
