A költői vízióiról ismert, a világ legnagyobb A kategóriás filmfesztiváljain többszörösen díjazott Leos Carax filmrendezőt jellegzetes vizuális stílusa és szokatlan történetmesélése tette ismertté. Igazi enfant terrible-ként robbant be a filmművészetbe: még 24 éves sem volt, amikor 1984-ben bemutatták első nagyjátékfilmjét, a Boy Meets Girlt, amely egyben első közös munkája volt állandó színészével, Denis Lavant-nal.
Leos Carax Ez nem én vagyok című legújabb filmje a rendező önarcképe és életművének metszete, amely több mint 40 évét tekinti át szabad formában. A 41 perces kísérleti alkotás egy öntörvényű, kirobbanó energiájú filmes válasz arra, hol tart most a rendező több mint 40 esztendővel az első filmje megjelenése után.
A személyes és önreflexív esszéfilmben Leos Carax játékosan ugrál saját életművének különböző elemei között, saját karrierjének rétegeit tárja fel, mintegy áttekintve és újraértelmezve a maga által teremtett világokat. A filmben vannak utalások saját filmjeire és magánéletére, valamint hatások a némafilmektől a hollywoodi aranykorig.
Leos Carax a vetítés után tartott közönségtalálkozón azt mondta: a 41 perces film a Párizsban található Centre Pompidou művészeti központ megbízásából készült, és eredetileg egy kiállítás része volt, amely végül nem valósult meg. Elárulta, a megbízás önéletrajzi ihletettségű portré elkészítéséről szólt, és az első dolog, ami eszébe jutott, hogy az lesz a címe: Ez nem én vagyok.
A rendező azt mondta, hogy álmatlansággal küzd, ezért esténként általában írással foglalkozik. Az új filmnek azonban nem volt forgatókönyve, reggelenként otthon vágta az archív anyagokat, néhány jelenetet a telefonjával vett fel, később lett csak stábja, akikkel egy pár jelenetben dolgoztak együtt, de a film nagy része archív anyagokból és a korábbi filmjeinek részleteiből áll.
Leos Carax szerint az önarckép izgalmas lehetőséget rejtett magában. Azt mondta, ő ezt a filmnyelvvel tudta megvalósítani, de ugyanezt a festészetben vagy bármelyik másik művészeti ágban is el lehetett volna készíteni. Ez a kísérleti film az ő önarcképe, amelyet tükör nélkül hozott létre. Szerinte amikor a festők önarcképet készítenek, az olyan, mintha egy tükörbe néznének. Az ő filmje egy önarckép, hátulról nézve.
Felidézte egy sok évvel ezelőtti álmát, amelyben nem értette, miként lehet, hogy látja magát a tükörben, még akkor is, ha a szeme csukva van. És amikor megnézte a tükörben, a szeme valóban csukva volt – magyarázta.
Az Ez nem én vagyok többek között Jean-Luc Godard francia-svájci filmrendező, a francia új hullám és a modern film úttörője előtt is tiszteleg. Felidézte, hogy amikor fiatalon Párizsba költözött, elkezdett filmeket csinálni, főleg némafilmeket. De látott francia új hullámos és modern alkotásokat, oroszokat és amerikaiakat, és akkor fedezett fel bizonyos filmrendezőket, köztük Godard-t és Robert Bressont, akik fizikailag is közel voltak hozzá.
Godard-ral dolgozott is együtt, hasonló volt a gondolkodásuk, és nagyon hálás ezeknek az embereknek, hogy létrehoztak egy olyan álomvilágot, amit mozinak hívnak – mondta. Úgy fogalmazott: nem jó történetmesélő, filmjeit szabad formában alkotja meg, bármit beléjük lehet tenni.
Az új filmben Leos Carax mellett feltűnik Denis Lavant, Nastya Golubeva Carax, a rendező lánya, valamint Juliette Binoche, Adam Driver, Michel Piccoli, Guillaume Depardieu és Jean-François Balmer.
A filmet a tervek szerint egy-egy alkalommal vetíteni fogják Budapesten a Valorama Films forgalmazásában. A 15. Frankofón Filmnapokon a rendező tiszteletére retrospektív vetítéssorozatot is tartottak olyan meghatározó filmjeiből, mint a Boy Meets Girl, a Rossz vér, A Pont-Neuf szerelmesei, az Annette és a Holy Motors.
A 15. Frankofón Filmnapok a magyarországi Francia Intézet szervezésében valósul meg március 9-ig Budapesten. Március 31-ig a filmnapok programjából egy szűkebb válogatást láthat a közönség Balatonfüreden, Debrecenben, Egerben, Győrött, Jászberényben, Miskolcon, Kecskeméten, Pannonhalmán, Pécsen, Sopronban, Szegeden, Székesfehérváron, Szolnokon, Szombathelyen és Veszprémben.
