 |
| a szerző felvétele |
A szervezők a Facebook események és IPhone városnéző séták korában a százéves házaknak tisztelgő módon kezdték a szervezést: levelet küldtek 140, 1911-ben épült budapesti épület postaládájába, amiben meghívták őket egy egyeztető találkozóra. A házak nagyfokú szabadságot kaptak, ezáltal a rendezvény egy-egy ház személyes ünnepévé is vált. A színvonal érdekében mégis egységes elveket fogalmaztak meg a résztvevők felé. Arra ösztönözték őket, hogy az ünnep elsősorban az épületnek, és a házközösségnek szóljon, és csak másodsorban az érdeklődőknek: ?Szeretnénk, ha valamilyen ? akár csak jelképes formában ? megajándékoznák a lakóházukat. Ha erre a hétvégére készülne valami, akár közös munkával az Önök épületében is, újrafestenék a korlátokat, vagy a kaput, rendberaknák a postaládákat, vagy kitakarítanák a lépcsőházat. Történjen valami szokatlan, szóljon zene, vagy egy alkalmi kórus, vetítsenek filmeket, vagy főzzenek valamit az udvaron.? - végül 44 ház részvételével állt össze a program.
Járhattunk eredeti részleteket még mindig őrző lakásokban, udvari kamarakoncerten, pincekiállításon és szervezett városnéző túrán. Az igényes és egységes molinók a homlokzaton, az építészet- és kultúrtörténeti leírások a lépcsőházakban és a programtérkép profivá tették az eseményt, vezették a sétálót. Ekkora érdeklődésre bizonyára nem számítottak sem a szervezők, sem a lelkes házi-krónikások. Az egyik házban trükkösen régi, számozott ruhatári jegyeket osztottak - szombat délután büszkén újságolták, hogy a 700. látogatónál tartanak. A Palatinus ház szombat déli túráján kb. 70 ember zsúfolódott a lépcsőházban. A hang nem terjedt messzire, így a sor végére új városi legendák születtek a közös képviselő történeteiből. Egy biztos: van még olyan belpesti bérház, ahol a közös képviselet ? az egykori házfelügyelő szerepét átvéve ? életpályán átívelő hivatás.
 |
| a szerző felvétele |
A Déri Miksa utca 18-ban a lakók saját tablóval is készültek, melyből kiderült, hogy a nyolcadik kerület sűrűjében álló ház lépcsőjén kókuszrost vörös szőnyegen sétálhatott fel a régi lakó. A Szentkirályi utca 10. udvarán álló, 100 éves fa koronája egy emelettel a tető fölé ér. A gangkorlátra applikált vásznon Gross Arnoldról készült portréfilm jelenete forgott, amiben a grafikus a ház udvarán hintázik, és villanyvasutat építenek a fa köré. A házban lakó gyerekek újjáépítették a sínpályát és udvari csokoládé-kiállítást rendeztek: a szomszéd házban működött a Tibit és a Dunakavicsot gyártó Stühmer csokoládégyár. A költözéskor talált Stühmeres doboz volt a vendégeket fogadó család gyűjteményének első darabja - azóta járják a kerületi lomtalanításokat. A Budapest 100 egyszerre volt a házak saját ünnepe és egy jól megrendezett, egységes ?bérházfesztivál?. Az épületek tárgyai és részletei olyan erősen magukban hordják történeteiket, hogy a lakók máig fel tudják idézni azokat. Ez a száz évvel ezelőtti, polgári életérzés a mai napig áthatja saját, helyhez kötődő kultúrájukat. Egy hétvégére mások számára is átélhetővé tették mindezt. Bízzunk benne, hogy maguktól teremtenek hagyományt.
