Mi is a "Scallabouche"? Nem könnyű kinyomozni, mert a Szkéné szórólapjáról éppúgy nem tudunk meg sokat a fenti nevet viselő kis csoportról, ahogyan weboldalukról sem. Utóbbi elsősorban menedzser-tréningjeit és workshopjait reklámozza, mondván: ekkor és ekkor, itt és itt megtanítunk adott élethelyzetekben rögvest reagálni, viselkedni, lépni, merni - nagyjából ezt kapja az, aki bejelentkezik a társulat efféle programjaira. Színházi múltról se itt, se ott nem hangzik el egy szó sem, - holott a három férfi elsőrendű komédiás (mondjuk akkor ezt színész helyett), s az adott - tehát: színházi - szituációban bravúros biztonsággal közlekedik.
A Scallabouch Company tagjai (mert a Szkéné szórólapján így, s ennyi áll róluk) elképesztően gyorsak, kizökkenthetetlenek; fantáziájuk, ember-és helyzetismeretük bámulatos, arányérzéküket pedig nem egy rendező megirigyelhetné. Mindemellett anyanyelvüket, az angolt szépen, tisztán (egyszersmind spontán természetességgel) intonálják, egyetlen pillanatra nem érezzük magunkat kirekesztve. A csoport viszonya a nézőkkel ugyanis elegánsan barátságos, - ami alatt valami olyasmi értendő, hogy az sosem lépi át az interakciónak azt a határát, melyet oly gyakran átlépnek máshol, (legyen az cirkuszi bohócszám, utcaszínházi attrakció, sőt: nem egy szimpla színházi helyzet). Úgy érezzük, itt "ügyelve van" ránk, a nézőkre, semmi nem az előadók sikeréért történik, hanem azért, hogy részesei lehessünk az örömnek, amit ez a játék tehát minden jelenlévőnek okoz(hat). Lélektani ismeretek birtokában lehet csak ilyen finoman felépíteni a néző bevonásának mennyiségét és minőségét: egy-egy szimpla kérdéstől elindulva, az előadás végére eljutva a néző felléptetéséig...
