„Létjeleket adunk, alkotunk. Művészeti munkánkkal hírt adunk létezésünkről. Jeleket rögzítünk, jelzéseket küldünk szét a világba. Létünk meghatározó eleme, hogy tudatosítjuk, lenni kell itt és most, mert a lét véges. Mégis ellenállhatatlanul törekszünk valami felé, ami túlmutat a végességen. Nyomaink, jeladásaink belekapaszkodnak a létezőkön túli létbe. Mert egyedül a lét az, ami valóságos, minden más csak részesül belőle.
Művészként éberen figyelünk. Alkotói tevékenységünk lényegi eleme a figyelem. Figyelünk kifelé a környezetünkre, a körülöttünk lévőkre. Figyelünk befelé, elemezzük a belső történéseket, a megfigyelteket, sőt még a megfigyeltek megfigyelését is. Figyelünk arra, ami érzékelhető, és igyekszünk érzékelni azt, ami nem. Éber jelenléttel kutatjuk a Létjeleket. Állandó nyitottsággal és befogadó jelenléttel mozgunk mindennapjainkban, és közben leképezzük és láthatóvá tesszük saját létezésünket. Jelképes üzenetek ezek. (…)
Vágyakozásunk az örök pillanatba létjelekké tömörül. Létjelekként jelenünk meg most egymás mellett a kiállítás képeiben, a megelevenedő novellában, a versben, a zenében és a ti figyelő, befogadó jelenlétetekben” – áll az esemény ajánlójában.
Jánoki-Kis Viktória Cukros víz című novelláját előadják Molnár-Kovács Éva és Tarjányi Krisztina Irma színésznők, illetve Keönch László Farkas zenész. Ezt követően Körösvölgyi Zoltán művészettörténész megnyitja Votin Dóra, Zoltai Bea és Winkler-Nemes Gábor festőművészek és Zellei Boglárka Éva fotográfus közös kiállítását. Az est kötetlen beszélgetéssel zárul.
A képen Votin Dóra.
