Miután az utolsó brit csapatok is kivonultak, és lejárt a palesztinai brit mandátum, a zsidó Nemzeti Tanács David Ben Gurion elnökletével kihirdeti az önálló Izrael Állam megalakulását, bár határait még nem állapítják meg pontosan. Egy nappal később megint kiújulnak a harcok az arabok és a zsidók között. A parlamenti (Kneszet) választásokból a szocialista Izraeli Munkáspárt (Mapai Párt) kerül ki győztesen. Ben Gurion lesz a miniszterelnök, Chaim Weizmann pedig az önálló Izrael első államelnöke. Röviddel az Izrael önállóságáról szóló nyilatkozat után az arab csapatok zsidó településeket támadnak meg. Az izraeli kormány a Haganát, a katonasághoz hasonló titkos szervezetet törvényes katonai szervvé nyilvánítja. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának közvetítési kísérletei a palesztinai kérdésben eleinte sikertelenek maradnak - szeptember 17-én zsidó terroristák agyonlövik Folke Bernadotte grófot, a svéd ENSZ-megbízottat. Az izraeli-egyiptomi küldöttség párizsi titkos tárgyalásai, melyek Izrael megalakulása után újra megindultak, októberben zátonyra futnak, mivel Izrael vonakodik lemondani a megszállt arab területekről. Csak 1949. február 24. és július 20. között kerül sor az Arab Liga és Izrael által megszállt területek elismerése alapján négy egyezmény megkötésére. A Gázai-övezet egyiptomi fennhatóság alatt marad, Transzjordánia Jordánia nyugati területének egy részét kapja. Jóváhagyják Jeruzsálem kettéosztását (1947. XI. 29.).
