Az észak-amerikai angol kolóniák az Új-Anglia Konföderációban egyesítik erőiket. Spanyolország, Franciaország és Hollandia (1626. V. 4.) mellett Anglia a negyedik európai nagyhatalom, amelyik az észak-amerikai kontinensen kolóniákat hoz létre. Az Új-Anglia Konföderációban Massachussetts, Plymouth, Connecticut és New Haven egyesülnek. Plymouth a puritán "zarándok atyák" telepéből jön létre. A telepesek 1620. XI. 21-én érkeztek Angliából a Mayfloweren. A kolónia 1629 óta autonómiát élvez, miután a gyarmatosítók kiegyenlítették adósságaikat az angol üzletembereknél - akik a vállalkozást finanszírozták - és a királyi tanács meghosszabbította az 1621-ben kapott letelepedési kiváltságukat. Ugyanígy puritán telepesek alapították Massachussetts kolóniát is, amelyet 1629-től a Massachussetts Bay Company igazgat (1630. IX. 17.). A gyorsan növekvő kolónia vallási türelmetlensége azonban sok elégedetlen telepest arra késztetett, hogy elvándoroljon. Ők alapították meg 1635-ben Connecticutot, 1636-ban Providence-Rhode Islandot és 1638-ban New Havent. Az angolok a gyarmatosítás során nemcsak a kereskedelmi érdekeket tartják szem előtt, hanem egyidejűleg területet is akarnak szerezni az anyaországból kivándorlók számára. A többi európai gyarmatosító hatalmat - elsősorban Franciaországot - főleg gazdasági szempontok vezetik. Az 1642-ben a Szent Lőrinc-folyónál alapított Montrealból kiindulva a francia misszionáriusok és szőrmekereskedők élénk cserekereskedelmet folytatnak számos indián törzzsel.
