Simone de Beauvoir elkötelezett értelmiségi volt, aki filozófiai és irodalmi produktivitását politikai cselekvéssel ötvözte, és ezzel nők generációit ihlette meg. Jean-Paul Sartre-ral való rendhagyó, nyitott kapcsolata miatt is számtalan, függetlenségre áhítozó nő csodálta. Leghíresebb műve, az 1949-ben megjelent A második nem azzal a vélekedéssel száll szembe, hogy a nő adottságai, valamint gazdasági és társadalmi helyzete miatt másodrendű lény lenne. A kötet a feminizmus egyik alapműve, amelyet a Vatikán a mai napig tiltólistán tart.
Az elmúlt évtizedekben korábban ismeretlen levelek, naplók és kéziratok hulláma sokkolta azokat, akik azt hitték, hogy ismerik Beauvoirt, aki előszeretettel írt magáról különböző alteregók bőrébe bújva.
Életének néhány aspektusát azonban „kifelejtette” ezekből.
Sartre leveleiből – amelyeket Levelek Castorhoz címmel 1983-ban kötetbe is rendeztek (Sartre gyakran Castornak hívta de Beauvoirt – a szerk.) – például nemcsak az derült ki, hogy leszbikus kapcsolatai voltak, hanem az is, hogy ezek egy részét kiskorú tanítványaival folytatta. Akiket, miután megunta őket, gyakran továbbpasszolt Sartre-nak.
1941-ben a Natalie Sorokine-ügy bíróság elé is került, amelyben bár felmentették őket, de Beauvoirt felfüggesztették tanári állásából. Később ugyan rehabilitálták, de többé nem tanított. Egész életében tagadta az ellene felhozott, kiskorú személy megrontásával kapcsolatos vádakat, azonban a halála után négy évvel, 1990-ben megjelentetett Levelek Sartre-hoz című kötetből kiderül, hogy valóban igazak voltak a bíróságon elhangzottak.
A kor hatalmából ismerős lehet Jacques-Laurent Bost alakja, akire Beauvoir csupán barátként hivatkozott a könyvben.
Az írónő fogadott lánya, Sylvie Le Bon-de Beauvoir által 2004-ben megjelentett üzenetváltásaik, a Levelezés Jacques-Laurent Bosttal azonban másról tanúskodik. A csaknem ezer oldalt kitöltő levelekből kiderül, hogy szeretői kapcsolatban voltak, amelyet azonban titokban kellett tartaniuk – bár Sartre természetesen tudott a dologról. Az ügy pikantériája, hogy Bost azzal az Olga Kosackiewiczcel élt együtt, aki korábban Beauvoirnak és Sartre-nak is szeretője volt.
Azonban nem Bost és nem is Sartre volt Simone de Beauvoir igazi szerelme. Hanem az amerikai író, Nelson Algren, akiről A körülmények hatalmában is ír, és akinek alakja megjelenik a Mandarinok című regényében is. Beauvoir Algrenhez írt levelei magyarul is megjelentek Amerikai szerelem – Levelek Nelson Algrenhez címmel. Különös látni, hogy az egzisztencialista írónő szinte kamaszos hevülettel ír szerelmének. A kötetben Algren levelei nem jelenhettek meg, mert az amerikai író örökösei nem engedélyezték a közzétételt.
De Beauvoir csak egyetlen férfivel élt együtt, Claude Lanzmann újságíró-filmrendezővel, aki korábban Sartre titkára volt. A közöttük lévő tizenhét év korkülönbség ellenére hét évig együtt voltak, barátságuk az írónő haláláig kitartott. Lanzmann a Yale-nek adta el egykori szeretője leveleit annak reményében, hogy így azok örökre Beauvoir örökségének részei maradnak.
Beauvoir rendhagyó szerelmi élete miatt férfiak és nők ezreitől kapott levelet, akik házassági, szexuális és egyéb tanácsot kértek tőle.
A mintegy húszezer olvasói, rajongói levelet először Judith Coffin, a Texasi Egyetem történelemtudományi docense fedezte fel, miközben a párizsi Bibliothèque Nationale de France-ban A második nemmel kapcsolatban végzett kutatásokat. Coffin elmondta, hogy ezek az emberek olyannak látták de Beauvoirt, mint egy nagyszerű nagynénit, aki „a legtisztább érzékenységgel rendelkezik”. Emiatt magánjellegű gondjaikat is készek voltak megosztani vele. A levelek bizalmas hangvétele mellett a kutatót az is megdöbbentette, hogy a levélírók harmada férfi volt. A gyári munkástól az orvosig mindenféle társadalmi státuszú személy megkereste.
A felfedezés arra inspirálta Coffint, hogy feltárja az írónő és olvasóközönsége közötti bensőséges köteléket. A 2020-ban megjelent Szex, szerelem és levelek című kötet az 1940-es évek végétől az 1970-es évekig tartó viharos évtizedekbe repít minket. A könyvben a 2. világháború fájdalmas utóhatásaitól a franciák Algériában elkövetett gyarmati brutalitásán át a korai feminista mozgalmakig politikai témák is szóba kerülnek a magánéleti aspektusok mellett. Mivel a feldolgozott anyagok rendkívül személyesek, a szerző ügyelt arra, hogy a levélírók anonimitása megmaradjon.
Ugyan Simone de Beauvoir már 1986-ban meghalt, mai napig írnak neki: a leveleket a párizsi Montparnasse temetőben lévő, Sartre-ral közös sírjánál hagyják.
A cikk forrásai itt, itt, itt és itt olvashatóak.
Nyitókép: Simone de Beauvoir 1983-ban Párizsban. Fotó: AFP/Michele Bancilhon
