Leptis Magna városát a régészeti lelőhely őreivel összefogva védi a helyi lakosság. Az ókori város nevét viselő helyi múzeum értékes leletanyagát különböző, erősen őrzött létesítményekbe szállították el. Az intézmény igazgatója a teljes leltárt a fővárosban élő barátaira bízta, így ha a helyszínen történne valami, a jegyzék megmaradna. A védelmi intézkedéseknek köszönhetően a leletanyagban nem keletkezett kár.
Bengázi múzeumának azonban nem sikerült jelentős károk nélkül túlélnie a polgárháborút. Louise Haxthausen, az UNESCO munkatársa szerint az intézmény legfontosabb tárgyait ellopták, de a fotókkal ellátott leltár sem került elő. Haxthausen szerint az UNESCO vezető szerepet játszik a műtárgyak felkutatásának elősegítésében, és szorosan együttműködik az Interpollal. A világszervezet az aukciós házakkal, műkereskedőkkel és gyűjtőkkel is kapcsolatban van, így ha az ellopott tárgyakat eladásra kínálják, a piac tudni fog azok kétes eredetéről.
Az UNESCO szakértője szerint, ha a kincsek kikerülnek az országból, majdnem lehetetlen azokat visszaszerezni; Haxthausen példaként felidézte a 2003-ban kirabolt Bagdadi Múzeumot, ugyanis az intézmény kifosztását sokak szerint illegális műkincskereskedők szervezték meg. A szakértő szerint a legnagyobb probléma az, hogy az ilyen esetekben nincs, vagy alig van dokumentum a jogos tulajdonos kezében, így az eredeti birtokos nem tudja igazolni igényei jogosságát.
