Míg fekszem kiterítve

Valahol a távolban operamuzsika szól. Az elhunyt felnagyított fényképén kackiás a bajusz. Kihívó tekintetén hetykén félre fésült a szőke haja. A vagány tekintetű örökifjú sötét zakójának szivarzsebében szegfű virít. A temetésén összegyűlt rokonok és ismerősök tisztelettel állják körül földi maradványait. Mindegyikük önmagát is gyászolja. Nem hiszik ugyanis, hogy nincs többé Liliom. Mintha titkon arra számítanának, hogy feltámadhat az egykori színész-hintáslegény.

Kovalik Balázs rendezése lehántja a romantikus, cukormázas vonásokat Molnár Ferenc klasszikusáról. A posztmodern narratív struktúráját használva felfüggeszti Molnár eredetileg hét képben írt külvárosi legendájának linearitását. A csapongó cselekmény középpontjába így Liliom búcsúztatója került. Vagy féltucatszor látjuk a temetés mindig más részletét. Innen vált időben előre és hátra az előadás, amely Molnár sokszereplős darabját mindösszesen hét színésszel játszatja élőben, a többiek filmen láthatók.

A rövid jelenetek az eredetinél lazábban kapcsolódnak egymáshoz. A szituációk nem szigorú következetességgel követik egymást, inkább felmutatásként hatnak. A publikum stációkat lát egy életből a Halál (Spolarics Andrea) segítségével. Liliom, a sokoldalú művész és a magányos ember megosztó pályafutását látjuk térben és időben szétszórva, mindeközben a búcsúzás aktusán kívül más nem állandó.

Bregyán Péter több jelenetben sorolja, ki mindenki, milyen szervezetek, alapítványok vesznek végső búcsút Liliomtól. Politikai oldaltól, pártszimpátiától függetlenül tartják most nagyra őt, akit életében lehetett gyűlölni és imádni, a középút esetében nem létezett, és nagyon fog hiányozni.

A Budaörsi Latinovits Színházban megtekinthető Liliom címszereplője Alföldi Róbert, aki pályafutása egyik nagy alakítását nyújtja. Alföldi színészete sokszor szól(t) a dilemmákról. Ideges, sőt egyenesen neurotikus színészet az övé. Az akkurátus szövegmondás nem ismeri az ellentmondást, mégis a legváratlanabb pillanatokban fedi fel emberi bizonytalanságát, hogy aztán újra határozottá váljék. Visszatérőn kényszeres, nyugtalanító mozdulatok árulkodnak a döntéshelyzet megoldhatatlanságáról. Fiatal színészként Alföldi sokszor volt közhelyesen flegmatikus. Közönyösen rándultak a vállak. A fej a vállak közé csúszott, miközben a test rázkódott a feltörő zokogástól. A megesett lélek és a rakoncátlan test nem mindig harmonizált. Idővel ezek lekoptak alakításairól.

Másvalami azonban a mai napig sokkal találóbban, kifejezőbben jellemzi. Ha a szavak szintjén nem, vagy nehezen kezelhető helyzetben találják magukat Alföldi figurái, elindul a kéz jól ismert, ideges, mert a tépelődő személyiséget folyton leleplező játéka. Ez utóbbi segíti eligazodni a karaktert a beszéd labirintusában és meggyőzni önmagát, hogy lesz kiút az útvesztőből, de legalábbis némi idő nyerhető a végleges döntésig. A monológ közben tehát tétován és iránytalanul tapogatóznak a combon felfelé az egyik kéz ujjai. Kifejezetten lassú és ideges haladás ez. Várnánk, hogy a kéz végre benyúljon a zakó, a felöltő zsebébe, hogy kivéve onnan valamit esetlegesen a szereplő segítségére siessen, ám ez soha nem történik meg. Maga a kaotikus út a mentsvár. Ahogy csitul a belső zűrzavar, úgy talál vissza a kéz az eredeti pozíciójába.

Most, a Liliomban nem a fentiek jellemzők. Ezúttal Alföldi arca beszédes. Liliom meghasonlott ember, aki nem biztos abban, hogy helyesen járt el akkor, amikor az előadóművészeteknek szentelte életét. Hősünknek ugyanis nincs élete. Csak alakításai vannak. A privát szféra végletesen egybeolvadt a szerepekkel. Alföldi monológja a művészetről, a hazugságról izgalmas fénytörésben mutat minket, nézőket. Thomas Bernhard egyik indulatmonológját halljuk vendégszövegként (dramaturg: Ari-Nagy Barbara). Elmarad azonban az osztrák írót jellemző sistergő indulat, a mindent elsöprő, célirányos szubjektivizmus. Az előbbiek hiányában a szüneteknek lesz drámai erejük, ahogy Liliom a színházat, a színészeket és a nézőket illető alapvető kételyeit osztja meg velünk.

Liliom a férfiakhoz vonzódik. A nőket tiszteli, de nem hozzák igazán lázba. Amikor Muskát (Ilyés Róbert) visszahódítani készül őt, a békülésre hajlandó Liliom tetszetős hímpávaként kínálja magát. Liliom talán szerelmes Juliba (Hartai Petra), néha kezet is emel rá, az esélyt mindenesetre felfedezi a lányban, hogy utódja születhessen végre, ezért utasítja el Muskátot.

Liliom több művészeti ágban is jelen van. A felkent, megközelíthetetlen művész státusza fényévekre áll tőle. Kaméleonként változtatja arcát. Képes művészfilmben árnyalt alakítást nyújtani, ám a teleregény sem idegen tőle. Többek között Jancsó Miklós, Makk Károly, Horváth Ádám rendezői stílusát frappánsan megidéző filmrészletekben látjuk Liliomot a kivetítőn. De bárhová is veti őt az élet, sohasem felejti el azt, ahonnan indult.

Alföldi akkor is izgalmas, ha meg sem szólal, és meghúzódik a háttérben. Színpadi jelenléte ékes bizonyítéka annak, hogy a színész munkája az érzékeny, árnyalt szövegmondáson túl mennyi minden másra épül. Többet tudunk meg Liliomról Alföldi arcát, alakját figyelve, mint egy párbeszédből.

Liliom az első pillanattól kezdve bukik Hugóra (Böröndi Bence). Megismerkedésükkor közelebb lép hozzá a szokásosnál, azonnal átlépve az intimzónát. Amint Hugó a társaságban beszélni kezd arról, hogy mekkora ragaszkodással szereti Marcit (Juhász Vince), Liliom alig figyel, kicsit távolabb áll a többiektől. Az őszinte szerelemről árulkodó, nagyszerű Böröndi-monológ alatt uralkodik el rajta a tehetetlen irigység. Alföldi arca felsőbbséges közönyt, picit utóbb komoly koncentrációt, majd őszinte kétségbeesést árul el. A tekintet fiziológiai árnyalatai élményszámba mennek, hiszen fokozatosan komorulnak el, majd keményednek meg, válnak szúróan szögletessé, végül borulnak árnyékos sötétbe a vonások. Liliom abbéli aggodalmában, hogy halovány sansza sincsen már Hugó megszerzésére, hátra is lép egyet, végleg kilépve az őt addig megillető középpontból.

A Budaörsi Latinovits Színház előadása nem könnyű esztétikai kaland, de ha a néző ráérez az előadás jellegzetes ritmusára, maradandó élmény éri. Kovalik érdekfeszítően töredékes, a publikumot intellektuális partnernek tekintő rendezése amellett érvel, hogy a színész, a művész a szerepeiben, az alkotásaiban él tovább. A közéleti szerepek mellőzhetők vagy lényegtelenek lesznek a pálya egésze szempontjából, hiszen a művészi ambíció, a tehetség átlépheti a politikai szekértáborok rajzolta határokat.

Színlap, előadás-időpontok és jegyinformáció a Budaörsi Latinovits Színház honlapján.

A nyitóképen Alföldi Róbert és Hartai Petra a Liliom című előadás egyik jelenetében. Fotó: Borovi Dániel