Bécsben meghalt III. Ferdinánd császár, akinek sikerült célját elérnie: megőrizte a császári koronát családja számára. Uralkodása alatt alakult ki az osztrák Habsburgok országainak egysége, ami fia, az 1655. június 27-én magyar királlyá koronázott és apja halála után trónra lépő I. Lipót (1640-1705) idején tovább erősödött. A sokoldalú, hosszú ideig uralkodó Lipót politikájának meghatározó eleme volt a Magyarország államberendezkedésének erősen katolikus színezetű, abszolutisztikus átszervezésére irányuló kísérlet. Ez a magyar rendek ellenállásának ismételt fellángolását (Wesselényi-összeesküvés, Thököly Imre mozgalma, a Rákóczi-szabadságharc) vonta maga után. 1687-ben sikerült elérnie, hogy az országgyűlés lemondott a szabad királyválasztás elvéről, elismerte a Habsburg-család örökös királyságát. Döntő fordulat következett be Lipót uralkodása idején az oszmán hatalom ellen vívott háborúban. 1683. után európai összefogással megindult és fokozatosan végbement a Magyar Királyság területének felszabadítása. Az 1699-ben megkötött karlócai békében a császár biztosította a felszabadult területek feletti uralmát, megteremtve ezzel a dunai Habsburg Monarchia alapjait. Ezzel párhuzamosan 1688-1690 folyamán Erdély rendjei is elismerték fennhatóságát, s ő a Diploma Leopoldinum-nak nevezett alkotmányban rögzítette a fejedelemség korábbi kiváltságainak és fennálló vallási viszonyoknak elismerését. Kísérlete a Habsburg-család spanyolországi uralmának fenntartására sikertelenül végződött, és az ún. spanyol örökösödési háborúhoz vezetett. Neve összefonódott számos kulturális törekvés támogatásával, egyetemalapításokkal, a barokk bécsi felvirágzásával. A történelem fintora, hogy a félénkségig szelíd, visszahúzódó uralkodó nevéhez fűződik a török kiűzése.
