 |
Liszt Ferenc nagy koncertútjai alkalmával tudatosan építette hangversenyprogramjába az általa zeneesztétikailag fontosnak tartott, de a közönség köreiben még kevéssé ismert zeneszerzők műveit. Az esetek többségében az eredetileg nem is szóló zongorára írott műveket legtöbbször saját átiratában és felfogásában mutatta be. Liszt a dalirodalom népszerűsítése mellett Schubert és Chopin dalaiban korának újszerű zongorakezelését jeleníti meg. A dallam jelentőségének és a kíséret arányainak gondozása áll a középpontjában a Fetis és Moscheles által közreadott etűdgyűjteményében is, amelyben a felkért legkiválóbb művészek saját szemszögükből mutatják be a zongoraiskola alapkérdéseit.
