A brit fővárosban ez az első állandó kiállítás a rabszolga-kereskedelem történetéről. A tárlatot egy olyan, négyemeletes raktárépületben rendezték be, amely korábban fontos szerepet játszott a hajókon érkező cukor tárolásában. A múzeumnak is helyet adó Nyugat-India dokk 1802-ben cukorkereskedők, ültetvénytulajdonosok és rabszolgakerekedők összefogásával épült.
Az Örökségi Lottóalap (Heritage Lottery Fund) félmillió fontos (180 millió forintos) támogatásával elkészült ambiciózus galéria - a célkitűzések szerint - végre visszahelyezi a cukorkereskedelmet a rabszolga-kereskedelem megfelelő kontextusába is. A kiállításon 140 műtárgy, több műalkotás, filmrészletek, hang- és fényinstallációk, hagyományos kiállítási egységek és interaktív képernyők teszik nyilvánvaló a cukor fontosságát és annak- a világ legnagyobb hasonló célú kikötőjeként elhíresült - Londonból irányított rabszolga-kereskedelemmel való kapcsolatát.
A csúcstechnikával is felszerelt galéria elején egy fekete-fehér táblázat látható, ahol a hajók neve, űrtartalma, kapitánya, tulajdonosa, célpontja, a szállított rabszolgák mennyisége és úticélja volt feltüntetve. Az egyszerű lista magáért beszél: az alig egy évtized alatt Londonban megforduló hajók betöltik az egész falat. A kiállításon láthatunk cukrosdobozokat, cseréppipákat, térképeket, táblázatokat, kronológiákat, illetve ezeréves afrikai faragványokat is. A tárlatról írt beszámolók szerint "az emberiség elleni legnagyobb bűntény így egyszerre válik afro- és London-centrikussá".
Catherine Hall professzor, a galéria kurátora szerint "a múzeum segíthet újragondolni a város fejlődésének történetét, azaz hogy miként kamatoztatták a rabszolgaság gyümölcseit, ma milyen a kapcsolatunk mindezzel, és a jelenség miként formálta történelmünket és jelenünket. A galériát kötelező lenne megnézni minden londoninak". A kiállítás egyben bemutatja a rabszolga-kereskedelem eltörlésének történetét is, és a beszámolók szerint a szervezők igen alaposak voltak, így még azok is találnak újdonságokat, akik egyébként is otthon vannak a témában.
Az 1600-as évekig a cukor luxuscikknek számított a szigetországban, és csak a tehetősebbek számára volt elérhető. 1700 után azonban a kávéfogyasztás is igen népszerű lett Angliában, és hamarosan megnőtt a cukor utáni igény is. A tömegtermékké váló luxuscikk behozatala a következő években 800-szorosára nőtt, és a kereskedők - az ingyenes munkaerő szállításával - fantasztikus profitot tudtak húzni mindebből.
Az 1600-as évek végén a fekete kontinens nyugati partjainak rabszolga-kerekedelmét a Királyi Afrika Társaság irányította, majd 1750 után ez az Afrikai Kereskedőszövetség kezébe került: közel 3100 hajó indult útnak Londonból, amelyek közel egymillió afrikait vittel rabszolgaságba.
További részletek, beszámolók és érdekességek a kiállítás oldalán
