A szigetország akkori vezetése úgy ítélte meg a helyzetet, hogy Reza Pahlavi befogadása jelentősen ártana Nagy-Britannia és az újonnan létrejött iszlám köztársaság kapcsolatainak.
A sah és családja 1979. január 16-án hagyta el Iránt. Szándékuk szerint a Londontól délnyugatra fekvő Surrey grófságában lévő luxusrezidenciájukon telepedtek volna le. Egy Alan Hart nevű angol újságíró, aki közel állt a sah környezetéhez, igyekezett kipuhatolni azt, hogy a brit hatóságok miként viszonyulnak Reza Pahlavi kéréséhez, vagyis ahhoz, hogy a volt uralkodó hosszabb-rövidebb ideig az Egyesült Királyság területén tartózkodhasson.
Hart azonban a külügyminisztériumtól elutasító választ kapott. Az indoklás szerint a sah nagy-britanniai jelenléte "hatalmas kockázati tényező lenne". Ezt a nézetet James Callaghan akkori brit miniszterelnök is osztotta. Egy feljegyzése szerint a sah személye nagyon vitatott, és "nekünk országunk jövőjét kell szem előtt tartani". Callaghan utóda, Margaret Thatcher azonban rosszallását fejezte ki amiatt, hogy az előző kormány nem nyújtott menedéket "az Egyesült Királyság megbízható és értékes barátjának".
A sah eközben Egyiptom és Marokkó között ingázott, majd az Egyesült Államokban gyógykezelték. Végső soron egyesült államokbeli tartózkodása vezetett oda, hogy iráni diákok megszállták a teheráni amerikai nagykövetséget. A túszul ejtett diplomaták szabadon engedéséért a sah kiadatását kérték, hogy bíróság elé állítsák az elmenekült uralkodót.
Reza Pahlavi 1980-ban Kairóban halt meg.
