A koncertet dirigáló Kossuth- és Prima Primissima díjas Keller András az est programját Bach VI. brandenburgi versenyével kezdi, ezt Mozart C-dúr zongoraversenye (K 503) követi, majd a szünet után Mahler befejezetlen X. szimfóniájának Adagiója és Szymanowski IV. szimfóniája (Symphonie Concertante, op. 60) teszi teljessé.
A szombati koncertet különleges premier előadás követi 22 órától a bérletes közönség és a még soha nem hallott kortárs művek kedvelői számára:
Kondor Ádám A csalogány és a rózsa – kettősverseny fuvolára és klarinétra című művét mutatja be a Concerto Budapest Kaczander Orsolya fuvola- és Klenyán Csaba klarinétszólójával, Keller András vezényletével. A háromtételes mű 2019-ben készült a zenekar számára, de a járványügyi korlátozások miatt az ősbemutató korábban többször meghiúsult.
Lucas Debargue korántsem a szabvány szerinti fiatal zongoravirtuózok közül való. A párizsi születésű művész nem zenészcsaládból származik, zongorán csupán 11 éves korában kezdett el játszani, de aztán 15 évesen, megfelelő mentor híján, félbe is hagyta tanulmányait. Basszusgitározott egy rockzenekarban, majd bölcsészdiplomát szerzett. 2010-ben, húszévesen tért vissza a zongorázáshoz.
A hitelességéről és káprázatos kommunikációs képességéről híres előadó az irodalomból, festészetből, filmművészetből és jazzből merít ihletet játékához, és gondosan kiválasztott repertoárjából építkezve alakítja ki saját, személyes értelmezését. Bár a klasszikus zongorarepertoár központi helyet foglal el pályafutásában, szívesen mutatja be olyan, kevésbé ismert zeneszerzők műveit, mint Karol Szymanowski, Nyikolaj Medtner vagy Milosz Magin. Az ifjú művészt mára a világ legrangosabb helyszínei élvonalbeli zenekarokkal hívják játszani.
A koncert első felében elhangzó művek zeneszerzői kapcsán megfogalmazott véleménye különleges kontextusba helyezi Bach és Mozart szerepét napjainkban:
„Ahhoz, hogy a zene hasson ránk, nem szükséges semmilyen háttértudás, csak elmélyült figyelem. Fontos lenne, hogy az emberek rájöjjenek, nem kell egy ajtót bezárni ahhoz, hogy egy másikat kinyissunk. Az egész világunk más lenne, ha ezt megértenénk. Bach és Mozart mindenkié. Feketéké, fehéreké, férfiaké és nőké. Meggyőződésem, hogy ha ezt nem felejtettük volna el, nem lenne most ennyi kérdőjel az egyenlőség körül.”
A képen Lucas Debargue. Fotó: Xiomara Bender
