Az olasz származású zongoraművész talán pont annak köszönheti népszerűségét, hogy nem maradt meg a komolyzene jól bevált elemeinél. Kezdetben ugyan ő is leginkább kamara- és szimfonikus zenekaroknak írt darabokat, de mindvégig nyitott volt a különböző zenei irányzatokra, melyeket ugyanúgy beépített a művészetébe, mint a klasszikus hangszereket. De vajon mi vezette erre az útra és hogyan tette világszerte ismertté és szerethetővé a komolyzenét még az olyan ?őspunkok? számára is, mint e cikk szerzője?
Minden korszaknak megvan a sajátos hangzásvilága. A ?20-as, ?30-as években élte virágkorát a jazz, a ?40-es évektől hódított a rock and roll, majd ennek szerteágazó változatai is megjelentek, melyek az idő előrehaladtával mindinkább a keményebb hangzást célozták meg. Erre a stílusra ? egyfajta válaszként ? megszületett a ?80-as évek szintipop világa, majd a ?90-es évektől megjelent a trance és dübörgött az elektronikuszene. A célunk most természetesen nem egy részletes zenetörténeti áttekintés ? ez valójában lehetetlen is lenne, hiszen minden országban másként alakultak a trendek ?, csupán érzékeltetni szeretnénk, hogy a folyamatosan változó világ hogyan hatott a zenére. Érdekes ugyanis végigpörgetni az agyunkban a zenei trendek változását, hiszen mind jobban próbáljuk levezetni az egymást követő trendeket, egyre inkább kiviláglik, hogy nemcsak a technikai világ gyorsult fel, hanem a zeneipar is.
Alapjaiban a komolyzene vagy kikapcsolja az embert, vagy kreatívan hat rá, de mindenképpen nyugodtabb állapotba kerülünk tőle, ahogyan a jazztől is. A mai zenei trendek viszont sokkal felpörgöttebb állapotot idéznek elő. Magyarul nemcsak a zeneipar alakult át, de változtak az igények is, minél pörgősebb lett egy zenekar, egy dal, annál népszerűbbé vált. A 19. századig a klasszikus zene számított kiindulópontnak és meghatározó trendnek, ám a 20. század elején a rock and roll és egyéb alfajai átvették ezt a szerepet, ahogyan a 21. században az elektronikus zene. Sőt volt idő, mikor kirívónak számított, ha valaki klasszikus zenét hallgatott. Ez azonban mára megváltozott, és ez az olyan zseniális művészeknek köszönhető, mint Hans Zimmer, Havasi Balázs, Ludovico Einaudi vagy az ő mestere, Luciano Berio.
Beriónak nemcsak a zenetörténetre volt óriási hatása, hanem Ludovico zenei ízlésére is. Berio ugyanis egyfajta kísérletként tekintett a zenére. Saját alkotásaiban ötvözte szinte az összes olyan zenei műfajt, amely hatással volt rá, így vegyítette az elektronikus zenét a klasszikus hangszerekkel, a népzenét és a rock and rollt. Nemcsak kutatója, de újraértelmezője is volt a klasszikus zenének. Ludovico Einaudi a ?80-as években találkozott a szintén olasz mesterével a milánói Giuseppe Verdi Konzervatóriumban. Berio bár óriási hatással volt a fiatal Ludovicóra, kezdetben mégis klasszikus zeneszerzőként indult el a pályán. A váltáshoz valószínűleg a filmfelkérések is hozzásegítették az olasz zeneszerzőt, aki mára teljesen új és sajátos stílust teremtett, mellyel az egész világot meghódította. Einaudi ? ahogyan Berio is ? felismerte, hogy szükséges a haladás és a megújulás a komolyzenében is, hiszen csak úgy maradhat fent és foglalhatja el ismét méltó helyét, ha fejlődik. Ludovico is vegyíti az elektronikus és a világi zene elemeit a hegedűvel, a zongorával, felrázza kicsit a komolyzenei hangzást, megfűszerezi akár egy gitárral vagy lágyabb elektronikus alappal, azonban mindezt olyan finom érzékenységgel csempészi bele egy-egy dalába, hogy az szinte észrevehetetlen.
Mindez persze kevés a világszintű ismeretséghez, hiszen számos tehetség tűnt fel az utóbbi időben a klasszikus zenében, akik hasonló alapokkal dolgoznak. Az igazi sikert a már említett filmbetétdalok hozták meg Einaudi számára. Kezdetben főleg olasz rendezők kérték fel, majd egyre nevesebb produkciókhoz is csatlakozott, olyanokhoz, mint a Doktor Zsivágó vagy az Ez itt Anglia című sorozatok, az igazi áttörést azonban az Életrevalók című dráma hozta meg a számára. Ludovico Einaudi neve azóta olyan jól eladható ?termék? lett a klasszikus zene terén, hogy még a Greenpeace is felkérte egy, a klímaváltozás veszélyeire figyelmeztető koncertvideóra, melyet egy jéghegyen rögzítettek. Hozzá kell tenni persze, hogy a művész maga is egyetértett az akcióval, melytől csak még szimpatikusabbá válik a szemünkben.
Az olasz zongorista idén végre Magyarországra is ellátogat: szeptember 12-én ad koncertet a Müpában, népszerűségét pedig mi sem bizonyítja jobban, minthogy már elővételben elkelt az összes jegy a koncertjére.
Fischer Viktória
Fotó: Ludovico Einaudi Facebook-oldala
