Lukács Miklós és Szandai Mátyás is idén tölti be a 43. életévét, és két évtizede meghatározó szereplői a magyar jazzéletnek, miközben etnozenei produkciókban is időről-időre szerepelnek. Mindketten a Zeneakadémián diplomáztak, a cimbalmos első saját formációjában, a Lukács Miklós Quintetben Szandai volt a nagybőgős. A 2000-es évek második felében együtt játszottak a Dresch Mihály Quartetben (Lukács jelenleg is tagja a kiváló fúvós együttesének), amelynek három lemezén működtek közösen közre.
Szandai Mátyás 2010-ben Párizsba költözött, azóta is ott él, és az elmúlt tíz évben a francia jazzélet keresett művésze lett, aki mások mellett Archie Shepp-pel, Christophe Monniot-val és Mathian Lévy-vel lép fel rendszeresen. Két évvel ezelőtt éppen a hegedűs Lévy-vel készített Bartók előtt tisztelgő triólemezt (Bartók Impressions), amelyen a régi barát, Lukács Miklós cimbalmozott. Friss anyaga, a Mátyás Szandai Quartet Sadhana című korongja a nagybőgős bemutatkozó szerzői lemeze, amelyen zenésztársa a szintén Párizsban élő Nelson Veras brazil gitáros, Ricardo Izquierdo kubai szaxofonos és Fabrice Moreau francia dobos volt. Az anyag darabjait, azok előadását a kompozíciós fegyelem, a virtuozitás, a latin-amerikai temperamentum, a könnyedség és az elegancia egyaránt áthatja. A kvartett 2018. július 13-án a budapesti Opus Jazz Clubban lépett fel, majd a követjező három napban a BMC stúdiójában rögzítette az anyagot.
A Sadhana (a szanszkrit szó jelentése: meditációban meghal az ego) elemei egységes egésszé állnak össze, holott a nyitószámot, a klasszikus zenében gyökerező Le Frontalier-t Szandai Lausanne-ban rögzítette egy másik nemzetközi csapattal. A lemezanyagon szerepel a Music from Gyimes, amely a Bartók-lemez hangulatát idézi fel, illetve a Szandai-kompozíciók mellett két néhai amerikai jazz-zenész, Warne Marsh és Tom McClung egy-egy szerzeményének átdolgozása is hallható.
Lukács Miklós 2013-ban alapította Cimbiózis elnevezésű trióját Orbán György bőgőssel és Baló István dobossal. Mint a cimbalmos korábban fogalmazott, úgy komponált erre a trióra, hogy kamarazeneszerűen szólaljanak meg, ahol minden zenész egyforma súllyal van jelen. „A köztünk lévő szimbiózis kulcsfontosságú”.
A Cimbiózis Trió új, negyedik lemezének címe Zene az időtlen percek magányából. A két évvel ezelőtti harmadik CD, a két fúvóssal kiegészülve rögzített Lux et Umbra után ismét az eredeti trió felállás játéka hallható, amely egyfajta kortárs-impresszionista zene, kevesebb témával, hosszabb zenei utakkal, sok improvizációval. Az anyagnak nincs egységes műfaja, alapvetően dzsessznek tekinthető, de keveredik benne a komolyzene, a népzene és a cigányzene, miközben saját stílusa van, nyelve és atmoszférája. Lukács Miklós kompozícióira a ritmikai komplexitás jellemző; a nyitó darabban, a Bevezetés egy álomba címűben rögtön a metronóm és a szélharang dobbanásai vegyülnek a cimbalom hangjával.
Az album nyolc számát a kísérletezés, az állandó zakatolás járja át, amely talán korunk időérzékelését szemlélteti. Ebből a világból egyedül a Memento című szerzemény lép ki markánsan azzal, hogy a trió hangszereinek erőteljes, dallamközpontúbb megszólalásával némileg optimistább irányba visz. Lukács Miklós olyan világsztárokkal játszott már együtt, mint Charles Lloyd, Steve Coleman, Bill Frisell, Chris Potter, Uri Caine vagy Frank London. A Cimbiózis Trió mellett több együttesben szerepel: dzsessztriója van két amerikai zenésszel, Larry Grenadier bőgőssel és Eric Harland dobossal, Balogh Kálmánnal közös formációja a Cimbalomduó, és a már említett Dresch Quartet mellett Borbély Mihály Polygonjában is zenél.
Nyitókép: Lukács Miklós
