A Batthyány úti hangulatos pincegalériában alig páran lézengtek pénteken kora délután. Így legalább kényelmesen meg lehetett tekinteni a Faulheit-Restség című, a BiPolar keretében létrejött multimédiális tárlatot, és ismét eltölthettem egy kis időt a Föld színe felett, ahogy újabban az underground nosztalgia miatt teszem. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem és a Braunschweigi Művészeti Főiskola közös kutatási projektumaként is aposztrofált művészeti terminál jól rímel a Tillmann féle leletmentő, posztmodernül irodalmiaskodó, filozofáló, ironikus hangra. Játék az egész világ, fragmentumok nehezen értelmezhető, maximum elfogadható halmaza, meditáció és lazulás, meg főként pihent agy.
A galériában van elég tér arra, hogy a jórészt filmmel kombinált műalkotásokat bárhonnan elkezdve élvezze a látogató. Belelapozhatunk a lusta falakba, a monitorokba, ahogy Tilmann könyve is olvasható és értelmezhető a részleteiben is. Gyenis Tibor: Testvérek című párhuzamos filmjein mesterséges kertet látunk, akváriumra montírozott lakótelepet, sárga halacskák úsznak el az ablakok előtt, miközben egy női, és egy férfihang beszél monoton, egymás szavába vágva. Ha a bejáratnál található Sugár János: Arbeite gratis című installációja kapcsán nem esett volna le, itt arról a restségről van szó, ami a munka lerázásának örömét domborítja ki. Szatmári Gergely dologtalan férfiemberről készült fotóin például látszik, hogy nem érzi túl rosszul magát, csak éppen létezik és ez is normális dolog. Mint, ahogy az is rendben van, hogy a munka elveszítése ebben a társadalomban torzítja az életfeltételeket. Dunja Evers filmre vett cigarettája a hamutartó szélén ezerszer végig ég egyedül, senkinek nem kell szívnia. A passzivitásban rejlő energiákat áramoltatják ezek a műalkotások, amelyek közül Tihanyi Dominika: To be with oneself című, a berlini Alexander Platz környékén készült tanulmányának megfejtése, illetve felgöngyölítése nem is kis meló. Két lejátszón indíthatók el a filmek, középen pedig egy folyamatábra a falon, ami szemlélteti a terek bejárásának lehetőségeit. A lakótelep népe kikapcsolódik, és a domboldalról bámulja a saját lakhelyét, kispapák söröznek a parkban a babakocsik között, a Spree folyó partján futóedzést tart Dénes, a görög aneszteziológus, a temetők a városok legcsendesebb hálószobái, bennük olvasnak, elmélkednek az élő emberek, egy fiú fűz egy lányt az ipari csatornánál, és hasonló, vontatott életképek sorozata. Hamisítatlan, posztindusztriális szappanopera. Az alkotásokhoz előzetes kutatásokat végeztek a művészdiákok a német és a magyar tétlenség felsőbb értelméről, és a kutatás során készült feljegyzések (útinaplók, tanulmányok, esszék) meg is jelennek majd a magyar Lettre Internationale téli számában, így lesz még a projektnek írásos lenyomata is.
Érdekes fantázia volna kiállítani itt a Ladomi leletet is (ha jól tudom 1996-ban Tillmann J. A. már tett erre kísérletet.) azt a valamikori jövőben talált leletcsoportot, amelyet rólunk, városlakó nomádokról, a média elveszett gyermekeiről feltárt a szerző, és a Palatinus kiadónál megjelent könyvében meglehetős intellektuális játékossággal, megtévesztő történészi precizitással, a kontextusba helyezés biztos tudásával és félrevezetni is képes magabiztosságával lejegyzett nekünk. A beleolvasásaim alapján fikciós, szórakoztató prózatöredékek, a Mikrobi életérzés és a legfrissebb kiotói filozófiai iskolák atmoszférája között, amelyek egy-egy darabjából is látható az egész. Bizonyos részek lassú, és lusta olvasása a szellemi fürdő érzetét kelti. A leleteket leltározó szövegtöredékeken kívül találhatók benne rövidzárlatos magánlevelek, gyermeki naplórészletek, fejfájást okozó, nyelvileg kifacsart mondatok, egy ál-lexikon sok humorral és nem utolsósorban egy életérzés, amely szerint minden fragmentált, töredékes. A hivatalos könyvbemutató és beszélgetés Reményi József esztéta és kritikus részvételével, sajnos elmaradt. Így nem tudtuk meg a kutatás módszertani hátterét, pedig a Ladomi leletek virtuális ásatásain is dolgozott egy kisebb kutatócsoport. A szerző így magában dedikált, és személyre szólóan beszélgetett a jelenlévő ladomi fosszíliákkal, azaz velünk. Általános átlényegítő pillanatok voltak azok. Ám legmélyebb rétegeikről csak személyes érintettség esetén maradtak fenn hitelt érdemlő megnyilatkozások.
