„Az én költészetem is eltér a szokványos költészettől sok tekintetben” – hangsúlyozza Lutter Imre, amikor Jaksity Kata, az est műsorvezetője említést tesz arról, hogy ez bizony nem olyan lesz, mint egy megszokott kötetbemutató. Lutter szerint a szakmabéli eszmecseréken, találkozókon túl sokkal fontosabb, hogy a vers, Tóth Árpád szavaival élve, lélektől lélekig érjen, hogy „a közönség szívével, lelkével, testével és tudatával találkozhasson a költészet”. Ezek az alkalmak, amelyekben zene, ének, képzőművészet és irodalom egyaránt teret kap, lehetővé teszik ezt a fajta lelki kapcsolódást.
„Nem az a fontos, hogy minél több helyen jelen legyünk, hanem az, hogy valamit érezzen az ember ott a bordák közt, hogy szembetalálja magát egy olyan tükörrel, ami megmutatja neki az igaz utat, az őszinteséget”
– hangsúlyozza a szerző, aki éppen erre az őszinteségre építette nemcsak az általa szervezett előadást, de magát a költészetét is. Művészetéből kiindulva hasonlóan gondolkodik erről a kötet borítójának tervezője, Győrffy András festőművész, könyvillusztrátor is, aki Lutter szerint a könyv borítóján látható lecsupaszított test ábrázolásával tökéletesen megjeleníti azt a mindenféle álarc nélküli embert, akit a kötetben megjelenő versek is igyekeznek elénk állítani.
Valóságos érzelmi hullámvasút, na nem olyan, mint amin az ember a végén rosszul lesz, sokkal inkább adrenalin és eufória, bizsergés a nyakban, ami ilyen vegyes művészeti eseményen éri a befogadót. Ilyenre tervezte Lutter Imre saját kötetbemutatóját, és az eredmény magáért beszélt. A szerző versei, ismert zenék és lágy zongoraszólamok hangoztak el a meghívott művészek, a költő régi jóbarátainak tolmácsolásában, kiegészítve izgalmas anekdotákkal – például hogy hogyan és miért cipelte Lutter Imre New Yorkban Király Viktor gitárját, és hogyan menekítette ki őt a rajongók elől –, e történetek szintén a régre visszanyúló baráti és szakmai kapcsolatok bizonyítékai.
A beszélgetés során az is kiderült, hogy a kötet szerkesztőjének, Zalán Tibor költőnek köszönhető, hogy a kötet terjedelme csaknem a harmadára csökkent – „de valószínűleg így sokkal maradandóbb lesz, mint amilyen lett volna” – vallja be a kötet szerzője. Lutter Imre többször is hangsúlyozta: a meghívott vendégek mindegyike rendkívül fontos számára, sok mindent köszönhet nekik, ezért nem véletlen, hogy a kötetbemutatót is az ő közreműködésükkel rendezték meg.
Lutter Imre költészete iránt a fiatalabb generációk is érdeklődnek, szeretik a verseit, kapcsolódnak hozzájuk, bár a költő szerint ez nem csak az ő költészetére érvényes, a mai fiatalok előszeretettel használják a klasszikus vagy akár a kortárs alkotók sorait, hogy kifejezzék a saját érzéseiket, hogy általuk a saját világukat jelenítsék meg.
A költő ugyanakkor úgy véli, ez a második verseskötet már sokkal kiforrottabb, mint az első, Jelenlét című gyűjteménye; a Test és tudatot Király Linda és Koltai Róbert mellett Lily Ebert, a magyar származású holokauszt-túlélő ajánlja, aki a költő Auschwitz-birkenaui haláltáborba vezető utat megörökítő versére reagál egykori találkozásukkor. A kötetbemutatón ezt a néhány perces, megrázó videófelvételt is bemutatták. Lily Ebert gondolatainak átirata így hangzik: „Hogy hogyan tudta ezt így kifejezni, azt nem is értem. Én próbáltam írni hetekig, hónapokig, nem sikerült nekem. Nem éreztem, hogy vissza tudom adni a negyedét is ennek az érzésnek. Hogy mit éreztünk valójában… Ezt kéne mindenütt tanítani, semmi mást.”
Zalán Tibor nóvumként tekint Lutter házasságköltészetére, a kötet előszavában a következőket mondja:
„Szerencsés kézzel és szívvel megújítja a mára lassan már feledésbe merülő családi költészetet.
De ő kerüli az idillt, és a test és kapcsolat öregedéséről és törődéséről is mer mesélni; a szerelem elmúlása utáni második szerelmet Radnóti-szerű finomsággal és pontossággal kezeli és ábrázolja – lélektől végletekig. Ez feltétlenül poétikai nóvum a huszonegyedik század első negyedében!”
Hasonlóan közelíti meg Wiegmann Alfréd rendező is a kötetben megjelenő versek lényegiségét, amikor ezt mondja:
„szájára csak úgy tolulnak, tódulnak a szavak, szinte kiáltoznak, hogy hahó, itt vagyunk („dalló szájú boldogok”), megmutatunk téged és világodat, megmutatjuk az olvasó világát, újra értelmezzük, elszörnyülködünk és elámulunk és… emlékeztetünk a szeretetre, és a hűségre, és megkeressük a szerelem eufóriáját.”
Az est Zalán Tibor gondolataival zárult, szerinte a Test és tudat mint cím igencsak merész vállalás, hiszen mindkettő valami olyasmi, ami felett nem rendelkezünk. Ugyanakkor azt is hozzátette, aki elolvassa a kötetet, remélhetőleg felismeri, hogy Lutternek azért mégiscsak sikerült megragadni e kettő lényegiségét.
