A régészek legnagyobb érdeklődését egy, a gall-római korból származó villaépület vívta ki. A nagy felületen történő ásatás ugyanis lehetővé tette, hogy az ókori épület mellett az objektum tágabb környezetét is feltárják. A leletekből számos, az antik világ mindennapi életére és a villához kapcsolódó gazdasági egységre, és annak szervezetére vonatkozó adatot nyertek, és a kutatók abban is bíztak, hogy az ókori civilizáció okozta környezeti változásokat is sikerül tetten érni.
Az első nagyobb, mintegy három hektárt felölelő ásatás 2008 májusa és októbere között történt. Az alapos feltárás felszínre hozta a részleteket. A nagyméretű épületet, amely egy mezőgazdasági terület szerves része volt. Maga az épület egy téglalap formájú udvarral rendelkezett, a szárnyak U alakban, mintegy 55 méter hosszan és 50 méter szélesen kapcsolódtak hozzá, illetve a keleti részen még egy hosszú falat is felhúztak. Ugyanakkor az épület aszimmetrikus volta arra utal, hogy a munkálatokat nem tudták befejezni.
Sajnos a keleti és északi szárnyat a légitámaszpont egykori építési munkálatai részben megrongálták, a nyugati szárny falai viszonylag épen megmaradtak. Ehhez dél felől egy apszis kapcsolódott, illetve udvaráról az emeletet lehetett megközelíteni. Ez a traktus tűnt egyébként a legkomfortosabbnak: itt kapott helyet a pince, illetve itt alakították ki a kisebb lakótereket és a fürdőrészleget.
A fürdő négy helyiségből állt, három fűtését padlófűtéssel (hypocaustum) biztosították, egyet pedig külső fűtőtérből (praefurnium) temperáltak. Itt égették el a tüzelőanyagot, és a falban elhelyezett szellőzőnyílásokkal huzatot idéztek elő. A praefurniumból áradó hő a padló alatt és az üreges falakban keringett. A meleg levegő minél hatásosabb megőrzését szolgálták a fűtőcsatornák, amelynek alapanyagát a homokkő és az agyag jelentette. Az első helyiség négyszögletes formát mutatott, minden bizonnyal öltözőként vagy pihenőszobaként szolgált. Az egykori álmennyezet maradványait a földön találták meg, a fehér alapon vörös, sárga és zöld színű geometrikus díszítését sikerült konzerválni.
A következő helyiségben a hideg fürdő kapott helyet, márványberakásos padlózatát (opus sectile) fekete, fehér, szürke és piros kövezet alkotta. A falazat lábait fehér mészkőtáblák borították, a felső részek díszítését sárga és zöld színűre festették. A medence 2,25 méter hosszú és 1,75 méter széles volt, mélysége 1,5 métert tett ki. Ebbe hideg, illetve meleg vizet egyaránt ereszthettek. A medencébe lépcső segítségével juthattak le. A következő szobát minden bizonnyal nem fürdés végett alakították ki, a padlóját azonban márvány borította, a falak alsó részére pedig mészkőlapokat helyeztek. Az utolsó helyiség kialakításánál inkább az egyszemélyes fürdést helyezték az előtérbe, amire a 2,1 méter hosszúság és az 1 méter szélesség utal. A szűk térbe beengedett meleg levegő nagyon sokáig forró maradhatott. A falak mozaik díszítése már egyértelműen a luxus bizonyítéka.
A gall-római villának volt egy majorsága is, ezt 2009-ben sikerült feltárni. Az épülettől keletre a régészek egy sor olyan épületre bukkantak, amelyek a mezőgazdasági tevékenységeket őrizték meg. A leletek szerint a legintenzívebb termelés az i. sz. II-III. században folyt, a későbbi vizsgálatok még tovább fogják finomítani ezt a kronológiát. A villa északi határát egy kövezett ösvény zárta le, ezt mintegy 300 méter hosszan sikerült megfigyelni. Az ösvény nyugat felé tovább haladva egy kis téglalap alaprajzú, kő alapokon álló épületet érintett, amely a feltárt üvegvázák és állatcsontok tanúsága szerint kultikus vagy temetkezési hely lehetett.
