A háború
Az argentin katonai junta 1982 tavaszán azt remélte, hogy a szigetek feletti szuverenitásának visszaszerzésével helyreállíthatja a gazdasági válság által megtépázott támogatását. A vezetőség szerint a sziget Argentínát illeti meg, mivel az 1800-as években Spanyolországtól megörökölte, de a Latin-Amerikához való földrajzi közelsége is a követelésüket támasztja alá.
A szigeteket 1833 óta igazgató Nagy-Britannia egy gyors döntést követően felvette a kesztyűt. Margaret Thatcher brit miniszterelnök nyilatkozata szerint a sziget a brit hagyomány része, s azzal számolt, hogy a helyiek nem fogják hagyni magukat. A Vaslady rögtön katonai erőket küldött a 12 ezer kilométerrel délebbre fekvő szigetekre. A harcok következtében 655 argentin és 255 brit katona vesztette életét, emellett három szigetlakó is odaveszett.
Az Argentínától mintegy 500 kilométerre fekvő Falkland-szigetekért zajló csata egy nyilatkozattal kezdődött, majd az Egyesült Királyság 28 ezer főből és 100 hajóból álló flottát küldött, míg Argentína 12 ezer katonát és mintegy 40 hajót irányított a 70 fős brit legénységet számláló szigethez. A brit légierő csak korlátozottan volt bevethető a tekintélyes távolság miatt.
Nagy-Britannia maga mögött tudhatta az ENSZ, a brit Nemzetközösség és az Európai Gazdasági Közösség támogatását, míg Argentína mögött többségében latin-amerikai országok és az el nem kötelezett államok álltak. Az Egyesült Államok kezdetben megpróbált közvetíteni a két ország között, ám a junta visszautasította a békeajánlatát, mire Alexander Haig brit külügyminiszter megtiltotta az Argentínával folyó fegyverkereskedelmet. Az USA végül anyagilag is támogatta brit szövetségesét, a francia hírszerzés pedig azt kívánta megakadályozni, hogy Argentína Exocet rakétákat szerezzen be a nemzetközi fegyverpiacokról.
Közben a háborúvá szélesedett konfliktus tovább folyt. South Georgia szigetét a brit sereg április 25-én foglalta vissza, míg a Királyi Légierő május 1-jén indította első légitámadását a Stanley repülőtérről. Az első nagyobb tragédiáról szóló hír már másnap megérkezett: a General Belgrano nevű argentin hadihajó 368 fős legénységével a hullámsírba merült. Két nappal később a britek rombolója, a HMS Sheffield egy Exocet rakétatalálat következtében került az óceán fenekére, a legénység 20 fős veszteséget szenvedett.
Hét héttel az argentin invázió kezdete után az első nagyobb méretű brit partraszállás május 21-én vette kezdetét San Carlos városában; a terv az volt, hogy onnan indítsanak támadást Goose Green és Stanley ellen. A Goose Greenért tartó csata éjjel-nappal folyt, a brit sereg óriási túlerőben volt, s végül sikerült megtörnie a latin-amerikaiak ellenállását. A győzelem San Carlos megtisztítását jelentette a brit erők számára, így megkezdődhetett a hosszú menetelés keleti irányban, Stanley felé; a katonák 54 kilogrammot cipelve masíroztak Kelet-Falkland tőzeglápjain keresztül. A végső támadásra a Stanley magaslat körül állomásozó argentin védelem ellen került sor. A dél-amerikaiak sorai megtörtek, s végül megadták magukat. Június 14-én a brit csapatok bevonultak Stanleybe, ezzel a város felszabadult.
A következmények és az évforduló
A diplomáciai kapcsolatokat a két ország 1990-ben újra felvette, de a feszültség ma is tapintható. Argentína továbbra is fenntartja igényét a szigetekre, de az Egyesült Királyság a szuverenitásról nem kíván vitát nyitni. A konfrontáció 30 éves évfordulója újra felszakította a történelmi sebeket: február közepén a kikötőmunkásokat is magában foglaló argentin közlekedési dolgozók szakszervezete bojkottot hirdetett a brit hajók ellen, Buenos Aires pedig ismét megerősítette területi igényét a spanyolul Malvin-szigetekként emlegetett szigetcsoportra. Elemzők és Michael Jackson volt brit tábornok szerint Nagy-Britannia ma, 2012-ben képtelen lenne visszafoglalni a Falkland-szigeteket, amennyiben Argentína újból megszállná azokat.
A szigetcsoport sorsa ? a brit katonai kiadások folyamatban lévő jelentős lefaragása miatt ? az utóbbi időben súlyos belpolitikai vitákra is okot adott Nagy-Britanniában. Julian Thompson vezérőrnagy, aki a szigetek megszállása után kivezényelt brit expedíciós hadsereg tengerészgyalogos és ejtőernyős dandárjának parancsnoka volt, e hónap elején kijelentette: ha az argentinok ismét támadnak, "semmi más dolguk nincs", mint a brit helyőrséget lekötni addig, amíg megsemmisítik a brit légierő ott állomásozó Typhoon harci repülőgépeit, és "akkor vége is az egésznek".
Thompson szerint a harminc évvel ezelőtti háborúval ellentétben Nagy-Britannia most tengeri úton sem tudna a helyszínre küldeni légi támogató erőt, mivel leszerelte repülőgép-hordozó kapacitását. A takarékossági intézkedéseknek valóban áldozatául estek a királyi haditengerészet repülőgép-hordozói, több más hadihajóval együtt. Emellett kivonták a szolgálatból a helyből felszállni képes Harrier harci gépeket is, amelyek meghatározó szerepet játszottak az 1982-es falklandi háborúban.
A védelmi kapacitás e szűkítését már korábban is nyíltan bírálta a brit hadvezetés több tagja, és azt is számos szakértő megkérdőjelezte, hogy repülőgép-hordozó kapacitás nélkül a brit fegyveres erők képesek lennének-e ismét visszafoglalni a Falkland-szigeteket argentin invázió esetén.
A falklandi lakosok eközben a dél-amerikai országgal való konfrontációt kockáztatják azzal, hogy kinyilvánították: fel szeretnék tüntetni a Nagy-Britannia által kibocsátott útlevelük borítóján a Falkland-szigeteket is. A lakosság körében felettébb népszerű kezdeményezés célja az európai szigetországhoz fűződő kapcsolat megerősítése. Ez nem lenne példa nélküli: a gibraltári hatóságok számára például engedélyezett, hogy feltüntessék területük nevét a brit útleveleken. A Falkland-szigetek lakói egyébként 1983 óta jogosultak a teljes körű brit állampolgárságra.
Ma mintegy ezer brit katona állomásozik a szigeteken, járőröznek, valamint ellenőrzik a közutakat és a volt aknamezőket. A szigetlakóknak a halkereskedelmi engedélyek biztosítják a legnagyobb jövedelmet, de komoly bevétellel kecsegtetnek a feltárásra váró olajmezők is. A turisták száma is folyamatosam nő, a szigetre mintegy 50 ezer sétahajó látogat évente, nem beszélve a természetbarátok körében nagy népszerűségnek örvendő nagy pingvintelepekről.
