A harcok elcsitulta után a színház újjászerveződött, 1946-ban a Színiakadémia előadóhelye lett. 1947-ben a magyar színházak közül elsőként államosították, nevéből 1949-ben került ki az "állami" jelző. 1951-ben átköltöztek az Izabella téri színházépületbe, ahol a társulat Horvai István vezetésével dolgozott, 1954-ben a Madách téri épületben nyílt meg a Madách Kamara Színháza.
A Madách mai helyén, az Erzsébet körúti épületben 1908-tól a Royal Orfeum varieté, a főváros legnagyobb és legszínvonalasabb mulatóhelye működött. Az épület az ostrom alatt tönkrement, felújítása Kauffmann Oszkár tervei alapján készült. A Madách Színház új otthonában a nyitóelőadás 1961. március 24-én Bertolt Brecht A kaukázusi krétakör című darabja volt Ádám Ottó rendezésében, Psota Irén színháztörténeti jelentőségű alakításával.
Ádám Ottó 1956-tól töltötte be a főrendezői, majd 1972-től 1989-ig az igazgatói tisztséget, ez volt a Madách nagy korszaka. Ádám a polgári színjátszás legjobb hagyományait követte, a társulatnak többek között Dajka Margit, Mezei Mária, Pécsi Sándor, Kiss Manyi, Greguss Zoltán, Domján Edit, Márkus László, Váradi Hédi, Gábor Miklós volt a tagja, rendezőként Vámos László dolgozott itt. A sikerekből a kamaraszínház is kivette részét, 1983-tól húsz éven át a Kamarában lépett fel Hofi Géza. A Madách téri kamaraszínház 2004 óta Örkény István nevét viseli, 2010-ben önállóvá vált.
Ádám Ottó nyugdíjba vonulása után Kerényi Imre lett a színház igazgatója és művészeti vezetője 2004-ig, ezután Szirtes Tamás, a színház rendezője vette át a Madách irányítását. Az 1999-ben felújított színházban indultak a nagyszabású musical bemutatók, ez mára a Madách fő profilja lett. A felújítás után az épület korszerű, minden igényt kielégítő technikai felszereltséggel rendelkezik, s mivel klimatizált, nyári üzemmódban is működhet. A mediterrán hangulatú közönségfogadó terek tágasak és komfortosak, a falakat művészi kivitelű díszfestés borítja, a nézőtér mennyezetét freskó díszíti.
