Sokan és sokat foglalkoznak ma is Mária alakjával. Az évszázadok során jellemzően férfi alkotók tükrében láttuk alakját. Most olyan művészek munkáit mutatjuk be, akik nőként is együttéreznek Máriával.
Czene Márta: Mária
Czene Márta Mária-ábrázolása túlmutat az idő rétegein. A várandósság realitásának minden apró jelensége és jellegzetessége esszenciálisan van jelen ebben a komplex kompozícióban. A művészettörténetéből ismert Madonna-ábrázolások jellemzően férfiszempontok alapján, idealizált szépségként, sokszor királynői pozícióban jelenítik meg a szent asszonyt, aki emiatt elérhetetlen személynek tűnik.
Czene Márta festményén azonban az ábrázolás teljes mértékben női szempontú, melyen tükröződik a várandós test változása és az átélt érzelmek összetettsége is. A művész a saját anyaságából adódó tapasztalatait fűzte össze Mária képábrázolási hagyományával. Ennek egy meghatározó élménye a születendő gyermek életének féltése. Elgondolkodtató az is, hogy Mária mennyit tudhatott arról, hogy áldozati szerepre szüli meg a gyermekét.
A mű egyértelmű kompozíciós és tartalmi párhuzama Hans Holbein Halott Krisztus című, pontosan ötszáz éve készült alkotásának. A reneszánsz mű zárt kompozícióba foglalja Jézus fekvő holttestét, melyet az elmúlás rideg, fekete közege hat át. Czene Márta kompozíciója pedig közvetlenül a szülés előtti test állapotát mutatja, egy teljesen nyitott, homogén fehér atmoszférába helyezve, mely az élet kiteljesedésének terét jelenti. A női test megváltozott állapotát a bőr erekkel átszőtt, életerőt sugárzó felületei, a duzzadt végtagok realista módon jelenítik meg.
A festmény tehát a megtestesülés pillanatának felütése, melyben hangsúlyosan sűrűsödik a földi és a transzcendens dimenzió. Ugyanis Mária életet adó ereje által testesült meg az Ige, az emberiség reménysége.
Kiss Márta: Oltalmazó Madonna
Kiss Márta képi idézetként nyúlt vissza egy késő gótikus szobor ábrázolástípusához. Restaurátori előképzettségéből adódóan a műtárgyak másolásának gyakorlatát átfogalmazott formában ültette át saját művészetébe. Az Oltalmazó Madonna című képében a ravensburgi Michael Erharttól származó Irgalmas Madonna szoborkompozícióját írta át kortárs festménnyé.
A köpenyes, oltalmazó Madonna ábrázolástípusa a késő középkorban született, és széles körben elterjedt. A 14–15. században a pestis elől oltalmazó köpönyeges Madonna megjelenítése is gyakorivá vált. Mária ugyanis az egyház anyja, a bűnösök menedéke, aki köpenye alá fogadja az oltalmat keresőket. Védelme alá a királyoktól kezdve a szegényekig mindenki egyformán elfér, Máriának mindenkire figyelme van – akár egy idealizáltan jó édesanyának.
Kiss Márta kortárs vizuális megfogalmazásában játékos formában kerültek Mária óvó, féltő karjai alá a képernyőkben elmerülő, a virtuális valósággal foglalatoskodó emberek. Míg régen a járványok, az éhínség vagy a háború elől menekültek Mária köpenye alá, ma az elemi csapásokon túl a digitalizáció rabságától, mértéktelen képernyőhasználattól is véd minket. Felfelé irányuló tekintetével arra buzdít, hogy tekintsünk ki a virtualitásból, és figyelmünket emeljük a valóban lényeges dolgok felé.
Imre Mariann: Mária és Erzsébet találkozása (Ölelés)
Imre Mariann installációja szintén egy tradicionális Mária-ábrázolást gondol újra. Ez pedig a vizitáció, mely során két várandós asszony, Mária és Erzsébet találkozik egymással. Mindketten tudják, hogy születendő gyermekeik kiválasztottak. Mindkettőjük megtermékenyülését szent titok övezi, tulajdonképpen az isteni akarat és cél megvalósulását jelentik. A kitörő öröm szimbolikusan árad szét a textil- és betonanyagokból összeállított kortárs műalkotáson. A hajjal hímzett fehér ruha a két asszony ölelésének nyomvonalait követi. A betonba színes fonalakkal hímzett részletek pedig MS mester vizitációkompozícióját elevenítik fel – melyen az ábrázolt virágoknak, az írisznek, rózsának fontos szimbolikus jelentései vannak. Az installáció kompozicionális elrendezése azonban több nézetben és ponton is keresztet formál, utalva ezzel a születendő gyermekek vértanúságára és áldozatára. Az ószövetségi próféciák beteljesülnek.
Fátyol Viola: Én fiam/Anya gyermekkel
Fátyol Viola Én fiam című fotósorozata létrejöttének inspirációját az anyaság állapotának misztériuma és annak megélése jelentette.
A keresztény ikonográfiából származó ábrázolások kortárs interpretációi folyamatosan foglalkoztatják a művészt. A nagy hagyományú Mária a kisgyermekkel ábrázolástípus festészeti előképeinek univerzális jelentése van. A bemutatott fotón keresztül bepillantást nyerhetünk az anya és gyermeke között létrejött intim pillanatba. Bár a téma Szűz Mária és Jézus bensőséges kapcsolatáról szól, a kortárs kompozíción maga a művész és kisfia jelenik meg a jól ismert beállításban. Az anya gyermekével képtéma ugyanis általános érvényű, és nemcsak az adott ábrázolt személyekről szól, hanem a szeretet, a gondoskodás és egymás támogatásának szimbolikus megjelenéseként is értelmezhető, melyből erőt és mintát meríthetünk.
Keveset gondolkodunk arról, hogy Máriának milyen valós, emberi érzései lehettek az anyaság megélésével kapcsolatban. Akár arról, hogy a szülés milyen tapasztalást jelentett számára vagy hogy mennyire aggódott a gyermekéért. Az anyaszerep olyan összekötő kapocs közte és a mai édesanyák között, amely közel tudja hozni hozzánk az ő valós személyét.
A kortárs mű érvényessége abban áll, hogy bár támaszkodik a képi hagyományokra, magában hordozza a női szerepekről való gondolkodás aktualitásait is.
A cikk a Magyar Kultúra magazin 2022/12. számában jelent meg.
A nyitóképen Kondor Béla: Madonna két angyallal I. (1961)
