Az idén hatvanhat éves Madonna a popvilág egyik legnagyobb szerepjátékosa, átváltozóművésze. Pályafutása során mindig képes volt megújulni, új arcát, fazonját mutatni a közönségnek. Hasonló ügyességgel váltogatta a művészeteket is. Filmezett, videót készített, koncertjeit multimédiashow-vá változtatta, lemezkészítés után turnézással, majd újabb projektekkel tartotta ébren maga iránt az érdeklődést. Ha kellett, provokált, botrányt robbantott ki, tabukat döntögetett.
Egy kimerevített pillanat a karrierből: Madonna 1984-ben a Like a Virgin-t énekelte az első MTV Music Awards díjátadó ünnepségen. Sajátos esküvői szerelésében lélegzetelállító, frivol és pimasz volt. S főleg bátor. Mindenképp állásfoglalásra késztette a nézőket. Tudta, hogy milyen hatása van a televíziós közvetítésnek, a megkülönböztetett figyelemnek, milyen fontos a pillanat. A nyolcvanas évek bulizni vágyó, felszabadult, társadalmi konvenciók alól kibújni akaró kamaszait testesítette meg, és szinte hetek alatt a felnövekvő új generáció bálványa lett.
Madonna – Like A Virgin (Live MTV Music Awards, 1984)
Ebben az időben – egészen 1997-ig – Freddy DeMann volt a menedzsere, aki Michael Jackson karrierjét is egyengette. Az ő irányításával hónapok alatt bekerült a köztudatba, videóinak köszönhetően énekét, mozgását, öltözködését számosan utánozták, személye körül hisztéria alakult ki. Majd amikor viselkedésével az egyházat, illetve az idősebb korosztályokat sértette, mindennapossá váltak a botrányok. Miközben építette a maga zenei, színházi és filmes karrierjét, tudatosan használta a nyilvánosságot, a médiát és magát a botrányt is. Felismerte, hogy a nemi szerepek ellen intézett támadással (kiírta az övére, hogy ő a fiúk játékszere) is megoszthatja a közvéleményt, illetve pártfogókat szerezhet.
Madonna megjelenése ugyanazt jelentette a nyolcvanas években a nőknek, mint az ötvenes években Elvis Presley felbukkanása, színpadi mozgása a férfiaknak. A szexuális forradalom után az évtized közepén jött el az a pillanat, amikor megérkezett az a sztár, aki jelenlétével, mozgásával, dalszövegeivel felszabadította a nőket.
Madonna – Papa Don't Preach (1986)
Madonna felismerte a pillanat fontosságát, a megfelelő időben, a megfelelő helyen, a megfelelő show-val bombázta az ingerküszöböt, amit minden esetben pontosan érzékelt a későbbiekben is, és éppenhogy csak átlépett. De mindig ő lépte át elsőnek. Előbb a kamaszlányok, a családon belül lázadó csajok bőrébe bújt. Aztán a szexéhes vampot alakította, majd a retrót lovagolva, ügyes marketinggel Marilyn Monroe alakját öltötte magára. Később pedig kalandokat tett a latin és a techno világába.
Ugyanakkor Madonna jól belepasszolt az amerikai álom nyolcvanas évekbeli modernizált változatába. Reklám, feltörekvés, szex, siker – kulcsszavak a mindenkori amerikai karrier megcsinálásához. Afféle faragatlan márványtömbként remekül formálható volt. És ő ezt egyáltalán nem bánta, ezért is lett a modern szupermarket-tömegkultúra tipikus popterméke.
Úgy volt kitalálva, megcsinálva, hogy az adott pillanatban mindenkinek kellett, mindenkinek elfogadható volt. Konzervatívoknak, katolikusoknak, feministáknak, intimpistáknak egyaránt. Akár egy gúnyos fintorért, egy jó beszólásért, egy kétértelmű jelképért, egy cinkos kacsintásért, egy bizarr mozdulatért vagy odamondogatós nyilatkozatért. Vették és élvezték, mert Madonna egyszerre volt szemtelen és szertelen, szenvedélyes és szűzies, angyali és ördögi, ártatlan és kihívó.
Madonna – Like A Prayer (1989)
A nyolcvanas évek közepétől női vonalon Madonna uralta a mainstream pop világát. Minden évben új arccal, új megjelenéssel, új koncepcióval és új slágerekkel (Papa Don’t Preach; La Isla Bonita) állt elő, miközben zenéjébe az aktuális divattrendeket éppúgy beépítette, mint a világzenei gyökereket, a technikai érdekességeket vagy a dancefloor újdonságait. Dalai, videói egyszerre voltak figyelemre méltók és botrányosak, ennek megfelelően mindegyik nagy visszhangot váltott ki, amikor bemutatták. Támadást intézett a tabuk, a társadalmi konvenciók ellen, nem kímélte az egyházat sem, biszexuális táncot lejtett, színes bőrű táncosokkal sokkoló koreográfiát adott elő.
1989-ben a Like A Prayer című dalának botránya (a videóban égő kereszt látható, és az amerikai énekesnő egy színes bőrű prófétát csókolgat) után a Pepsi visszavonta a Madonnával kötött szponzorszerződését. 1990-ben Warren Beatty partnereként szerepelt a Dick Tracy című filmben. Az évtizedfordulón számos slágerrel (Express Yourself; Rescue Me; Vogue; Justify My Love) tartotta életben a karrierjét, ugyanakkor sikerrel fejlesztette tovább a nyolcvanas években megkezdett nemi forradalmát. Már nemcsak férfiakkal enyelgett, hanem leszbikus jeleneteket is bevállalt. Ebben az időszakban jelent meg a Madonna: Truth Or Dare (Madonnával az ágyban) című filmje és a Szex című fotóalbuma, amelyekben feltárulkozott a nézőknek. A szexcentrikus projekteket a Blonde Ambition turnéval és az Erotica albummal folytatta.
Madonna – Express Yourself (Live at the MTV Awards 1989)
Aztán a kilencvenes évek elején visszavett a tempóból. 1992 tavaszán Maverick néven hanglemezkiadót alapított, amellyel fiatal tehetségeket menedzselt. A Maverick első kereskedelmi sikereit a seattle-i grunge-zenekar, a Candlebox cím nélküli bemutatkozó anyaga hozta 1993-ban, de a legnagyobbat a kanadai Alanis Morisette Jagged Little Pill című 1995-ös albuma szólt, ami csak az Egyesült Államokban tizenhatszoros platinalemezig jutott, egyben Shania Twain Come On Over-je (1997) mögött minden idők második legnagyobb példányszámban eladott női albuma lett (leszámítva a Whitney Houston jegyezte The Bodyguard filmzenéjét). Máig 33 millió példányt értékesítettek belőle. (A Maverick a kétezres évek közepén történt bezárásáig amúgy többek között az Erasure, Michelle Branch, Me’Shell NdegéOcello, a Prodigy, a Muse és a Deftones albumait jelentette meg.)
Közben 1994-ben – szakítva botrányos korszakával – Madonna egy konzervatív hangzású albummal (Bedtime Stories) jelentkezett, majd több felejthető filmszerep (Blue In The Face; A League Of Their Own; Four Rooms) következett. 1996-ban megkapta az Evita című musical filmváltozatának címszerepét (forgatott Budapesten is), azért pedig a Golden Globe-díjat. 1997-ben életének ismét új fordulatot adott kislánya, Lourdes születése. A zene világába 1998-ban tért vissza az elektronikus effektekkel megtűzdelt Ray Of Lighttal, amelyről a Frozen és a címadó dal lett sláger.
Madonna – Frozen (1998)
Madonna ekkoriban kezdett foglalkozni a spirituális élet titkaival. Beavatást nyert a kabbala tanításába, gyerekkönyveket írt, és a korábbinál sokkal többet foglalkozott az anyaságával, mint a sztársággal. Zenei jelenléte (Music, 2000) azonban továbbra is biztosította számára az innovátor szerepét. Pályájának ebben a szakaszában leginkább a techno és a pop szintetizálásának lehetőségei foglalkoztatták, amelyeket független producerek segítségével próbált megvalósítani. 2000-ben férjhez ment Guy Ritchie angol filmrendezőhöz, akitől megszületett második gyermeke, Rocco. 2002-ben közös filmet forgattak Hullámhegy címmel, amely látványosan megbukott. Ugyanakkor a James Bond-filmhez (Die Another Day) írt címadó zenéje nagy sikert aratott.
2003-ban American Life címmel egy meglepően társadalomkritikai hangú albumot készített, amellyel rajongóit és a kritikusokat is meglepte. De nem ő lett volna, ha 2005-ben nem ismét diszkódívaként tért volna vissza a popéletbe (Confessions On A Dance Floor). A lemezzel összekapcsolt turné ugyancsak meglepetést okozott, mert azt igazolta, hogy 25 éves pályája ellenére a popsztár 2007-ben, 48 évesen is a legmodernebb és legizgalmasabb popsztár.
2007 októberében bejelentette különválását a Warnertől, és 120 milliós szerződést írt alá a Live Nationnel. 2008 áprilisában adta ki tizenegyedik stúdióalbumát (Hard Candy), amelyik a világ összes fontos poppiacán (beleértve a britet és az amerikait) vezette a listákat. Az album népszerűsítése érdekében koncertkörútra indult, és a Sticky And Sweet akkoriban minden idők legjövedelmezőbb turnéja lett a szólisták között. Ennek keretén belül az énekesnő olyan országokban adott koncertet, ahol korábban még soha – többek között ellátogatott Budapestre is.
Madonna feat. Justin Timberlake – 4 Minutes (Live at Hard Candy Promo Tour, 2008)
A kétezertízes években változatlanul aktív maradt, és a rekordoknak még nem volt vége: 2012-ben újabb sikeres nagylemez (MDNA) és újabb sikeres turné következett, egyben sikerült felülmúlnia Elvis Presley rekordját, így ő lett a legtöbb listavezető albumot kiadott énekes az Egyesült Királyságban. A Forbes magazin 2013-as évre vonatkozó felmérése alapján pedig Madonna volt a legtöbbet keresett híresség, köszönhetően az új lemezének és az azzal járó turnénak, mellyel a felmérés alapján 125 millió dollárt keresett.
Legutóbbi – sorrendben tizennegyedik – stúdióalbuma, a Madame X 2019 nyarán került a boltokba. Az ihletet John Singer Sargent amerikai festőművész legismertebb alkotása (Madame X, 1884) ihlette, és rajta – nem meglepő módon – ismét újabb arcát mutatja a 2017-ben Portugáliába költözött énekesnő. A konceptalbumon zeneileg a latin, a trap és az art pop dominált (erős világzenei behatással), témájában pedig a szexizmussal, a fegyvertartással, a szólásszabadsággal, a rasszizmussal és a melegjogokkal foglalkozott. A korong megjelenését természetesen nagyszabású turné követte, melynek csak a pandémia kitörése vetett véget 2020 márciusában.
A világjárvány lecsengése után visszatért a Warnerhez, és 2022-től megkezdte korábbi albumainak remaszterelt újrakiadását. Újabb anyaggal azóta sem jelentkezett, de 2023 októberében újabb föld körüli koncertsorozatra indult (The Celebration Tour), mely 2024 májusában egy hatalmas ingyenes – a becslések szerint 1,6 millió embert vonzó – Rio de Janeiró-i koncerttel ért véget.
Madonna – Live To Tell (Celebration Tour, Copacabana, Brazília, 2024)
A Detroit mellett egy hatgyermekes, olasz katolikus bevándorló családban született Madonna a fénykorát persze a huszadik század nyolcvanas éveiben élte, de műfajtörténeti szerepe abszolút megkérdőjelezhetetlen. Ő volt az első globális női popsztár, aki nemcsak zenéjében és annak vizuális megjelenítésében volt roppant kreatív és sokoldalú (sokszor szétfeszítve a határokat a mainstream popzenében), de közben mindvégig megőrizte az irányítást. És ebben az alapvetően férfiak uralta show-bizniszben kitaposta az utat a későbbi korok dívái előtt.
