 |
| Magellán |
Magellán neve először az 1505-ös portugál hadjáratban tűnt fel (ekkor még mint Fernao de Magelhais). A portugálok kétszáz hajót és ezerötszáz katonát szereltek fel, hogy végérvényesen birtokba vegyék a Keletet. Magellán ekkor 24 éves.
Annyit tudni róla, hogy 1480 körül született, valószínűleg Portóban. Családja a nemesség negyedik fokán állt, így saját címert viselhetett és beléphetett a királyi udvarba. Kora ifjúságában állítólag Leonora királynő apródjaként szolgált. Az 1505-ös hadjáratban, mint egyszerű "sobresaliente", azaz harcos szerepelt. Ezek voltak tanulóévei: vitorlát vont be; szivattyúzott; harcolt; részt vett az erődök építésében; árut hordott. Mindenben részt vett, így mindent megtanult. 1506. március 16-án, Cannanore-nél esett át a tűzkeresztségen. A tizenegy hajóból álló portugál flottát kétszáz mohamedán támadta meg, arra számítva, hogy a portugálok felkészületlenek lesznek, de az európaiak - nyolc halottal és kétszáz sebesülttel - megnyerték a csatát (óriási szám az első gyarmati háborúk méreteiben). Ez az ütközet fordulópont a portugál hódítások történetében: biztosította uralmukat az indiai partokon. Magellán is megsebesült, Afrikába szállították. Ittlétéről bizonytalanok az információk, úgy tűnik, egy ideig Sofalában tartózkodott, és 1507 nyarán tért vissza Lisszabonba.
Nem maradt sokáig Európában: 1509-ben ott volt azon az öt hajóból álló flottán, amelynek feladata Malakka (a mai Szingapúr) elérése volt. A malájok csellel próbálták elveszejteni a portugálokat, de azok az utolsó pillanatban kicsúsztak a kelepcéből. Magellánnak, mint Garcia de Susa kapitány legmegbízhatóbb emberének kulcsszerepe volt a megmenekülésben. 1510-ben, 5 esztendei szolgálat után már tiszti rangban találjuk, s végül 1512-ben idegenként tért vissza hazájába. Egyetlen jutalma, hogy felvették az alamizsnával ellátandók listájára, így nem csoda, ha az első és nem éppen kedvező alkalmat felhasználta, hogy újból megállja a próbát. 1513 nyarán jelentkezett a Marokkóba induló szárazföldi expedícióba. Az Azamorba küldött hadseregben ismét csak egy alárendelt tiszt. Megsebesült, egy lándzsa megsértette térdét, örök életére sánta maradt. Azt a megbízást kapta, hogy a zsákmány felvigyázója legyen - így keveredett sikkasztási ügybe, de nem indítottak ellene vizsgálatot, hanem visszarendelték Portugáliába.
A király elé járult kihallgatásra. Manoel ugyanabban a teremben fogadta, ahol elődje, II. Joao Kolumbuszt utasította el: ugyanaz a történelmi jelenet ismétlődött meg. Nevetséges összegű járadékemelést kért, és tapasztalatához méltó megbízatást - Vasco da Gama óta nem volt olyan portugál hajós, mint Magellán. Manoel ridegen elutasította, sőt, amikor Magellán nyíltan megkérdezte, hogy van-e kifogás az ellen, ha más országban keres szolgálatot, a király lemondott róla.
Egy évet töltött látszólagos semmittevéssel. A déli tengereken hajózó kormányosokat, kapitányokat kérdezett ki; a Tesoariában, Manoel király titkos levéltárában végigkutatta a szigorúan őrzött portolanikat (parti térképeket), és a legutóbbi brazíliai expedíció hajózási naplóit. Barátságot kötött Ruy Faleiroval, a földrajz elméleti szakértőjével, akit mint kartográfust és asztronómust a legnagyobb tekintélynek tartottak. Mindezt miért? Kolombusz azzal indult negyedik expedíciójára, hogy Indián keresztül tér haza. Vespucci azért tapogatta végig Amerika déli partvidékét, hogy elérje a fűszerszigeteket. Cortez negyedik útja előtt megígérte Károly császárnak, hogy Panama környékén megkeresi az átjárót a Csendes-Óceánra. Cortereal és Cabot egész a Jeges-tengerig hajóztak fel, Joan de Solis pedig végig a La Plata-folyamon. Mindezt hiába tették. Az átjáró megtalálása, a távol-keleti fűszerszigetek keletről való elérése volt Magellán álma is.
Antonio Pigafetta - Magellán életrajzírója, a Föld körüli utazás résztvevője - beszámolója arról tanúskodik, hogy Magellán pontosan tudott az átjáró létéről. Előásta Martinus Behhaim híres kozmográfus térképét a portugál király levéltárából és Johann Schöner 1511-ben készített térképét. Ezek feltüntetik a déli átjárót - hibás helyen. Egy portugál hajózási hivatalnok jelentése közli, hogy egy portugál hajó a 40. szélességi fokon egy Jóreménység-fokához hasonló fokot talált, ami mögött a másik óceán található. Ez azonban - s így Magellán információja is - téves volt, egy egyszerű félreértésen alapult. Az átjáró az 52. szélességi fok közelében fekszik, a 40. fok közelében a La Plata-folyó óriási torkolata található. Ezt vélték hát az átjárónak, amit az is bizonyít, hogy saját parti térképükre és Schöner földgömbjére sem rajzolták be a La Plata gigászi folyamát, hanem helyette - a 40. szélességi fokon - csak az átjárót. Magellán titka tehát egy nagy tévedés volt, ahogy Kolombusz utazása is Toscanelli hibás Földkerület-számításán alapult.
Miután a portugál király elutasította, csak egyetlen út maradt hátra: Spanyolországhoz kellett fordulnia, csak ott számíthatott támogatásra. 1517. október 20-án érkezett maláj rabszolgájával, Enrique-kel Sevillába.
