Az első magyar filmet A tánc címmel 1901. április 30-án vetítették le az Uránia Tudományos Színház előadásának illusztrációjaként. Az alkotásban a kor nagy színészei - Blaha Lujza, Fedák Sári, Márkus Emília, Hegedűs Gyula - és az Operaház balerinái szerepeltek, a 18 jelenet a tánc történetét dolgozta fel a görög táncoktól a csárdásig. A forgatókönyvíró Pekár Gyula az 1896. évi párizsi világkiállítás hasonló előadásából merítette az ihletet, az operatőri és rendezői munkát Zsitkovszky Béla vállalta, a zenét Kern Aurél szerezte. Az első jelenetet, Márkus Emília Salome táncát kétszer kellett felvenni, mert a szalag elégett. A korban rendkívül hosszúnak számító, 500 méter hosszú film nem maradt fenn, csak a sajtóban megjelent képeket ismerjük. (Sajnos a némafilmek és az 1945 előtt készült hangosfilmek közül nagyon sok eltűnt, elkallódott.)
1912-ben került a mozikba az első teljes estét kitöltő magyar film, Kertész Mihály Ma és holnap című darabja. Négy évvel később, már az I. világháború idején készült el a mai filmek terjedelmét elérő első magyar film, Jókai Mór Mire megvénülünk című regényének filmváltozata Hevesi Sándor művészeti irányításával, Uher Ödön rendezésében.
Az első hangosfilmet 1927-ben mutatták be Amerikában, s két év múlva már a hazai filmek is megszólaltak. 1929-ben Kertész Mihály magyar nyelven készített hangos beköszöntőt Noé bárkája című filmjéhez, a következő évben elsősorban magyar nótákat hallhattak a nézők Gaál Béla Csak egy kislány van a világon című alkotásában.
A magyar hangosfilm-gyártás 1931. április 29-én kezdődött meg Budapesten, a Corvin filmgyár Gyarmat utcai telepén. Az első "igazi" hangosfilmet, A kék bálványt 1931. szeptember 25-én mutatták be Jávor Pál főszereplésével. Az alkotást, amely egy birtokát elvesztő, kétségbeesésében Amerikába kivándorló, majd egy szerencsés fordulattal hazatérő báró történetét mesélte el, a kritika a hollywoodi filmek gyenge utánzatának minősítette, s ami a készítőknek még fájóbb lehetett, mivel a cselekmény nagy része Amerikában játszódott, művük a nézőknek sem tetszett.
Az igazi áttörést csak a második magyar hangosfilm, a magyar helyszínt és magyar karaktereket felvonultató Hyppolit, a lakáj hozta meg Kabos Gyula és Csortos Gyula feledhetetlen alakításával. A Hyppolit és az 1934-es Meseautó sikerét követően a vígjáték lett a kor meghatározó, exportképes műfaja - e művek népszerűségén nem fog az idő, olyannyira, hogy az utóbbi években többet újraforgattak.
A színes filmtechnikát Magyarországon először Radványi Géza próbálta ki 1941-ben A beszélő köntösben, az első teljes hosszában színes magyar filmet, a Ludas Matyit 1950-ben mutatták be. Az alkotást, amelynek színei szinte teljesen kifakultak, néhány éve digitális technikával teljesen felújították és a hangokat is helyreállították.
