Lenyűgöző, ahogyan a Magyar Állami Népi Együttes két jelmeztervezőjének, Furik Ritának és Szűcs Editnek különféle szemléletei, a jelmezek eltérő vizuális nyelve találkozik a Hagyományok Háza Tradíció és reflexiók című kiállításában. Azonban akár kortárs, akár klasszikus öltözékről legyen szó, a tradíciók életben tartása, a hagyomány újraértelmezése és a kortárs kultúrával való összefésülése mindkét tervező számára láthatóan fontos.

A Hagyományok Háza Kallós Zoltán kiállítóterét két jól elkülünölő egységre osztották. Már maga a látvány is közvetíti az alkotók eltérő gondolkodásmódját. Furik Rita babái emelvényeken állnak és különféle csoportokba, jelenetekbe rendezve egymással és velünk is kapcsolatba lépnek. Kvázi életre kelnek előttünk, szinte érezzük a tekintetüket.

Ezzel szemben Szűcs Edit öltözékei egy „dupla kockában” jelennek meg, amelynek minden sarkában és a tetején is szerepel egy-egy baba. Sokkal sterilebb ez az installáció, az öltözékeken, és nem a viszonyrendszereken van a hangsúly, az elrendezés a ruhára irányítja a figyelmet.

Furik Rita jelmezeit elnézve azonnal nyilvánvalóvá válik, hogy az alkotó a ruháin keresztül egyfajta szakrális kommunikációt folytat. Az őserőt, a Tiszta Forrást, az istenit keresi. „A néphagyomány adta tudás és az emberi lélek sokszínűsége arra ösztönzött, hogy a szépséget változataiban mutassam meg” – írja az egyik helyen. A viseleteiben ezáltal kitágulnak a hagyomány keretei, megnövekszik a szerepe. A ruhák színei, formái és funkciója a lélek csillogását, örömét vagy szenvedését közvetítik. A sokféle érzelem manifesztálódik ezekben a ruhákban.

A Hajnali Hold jelmezei

A Szarvasének jelmezeit az életfa motívuma köti össze. Az életfa ezeken a női és férfi kabátokon a teremtés szimbólumaként és ősi védelmező erőként jelenik meg, a sötét alapon vibrálnak az élénk vörös és kék hímzések. A kabátok alatt pedig könnyű anyagokból, rétegesen építkező ruhadarabok tűnnek elő, amelyek derekuknál hangsúlyossá válnak a többször körbetekert és egyéb öveknek köszönhetően. A csíkos textilek a szőttesek világát idézi, szimbólumként pedig a téridő folyamatosságát, a szeretet meg nem szűnő erejét, az élet ciklikusságát jelentik.

A Hajnali hold jelmezeiben leginkább az az izgalmas, ahogyan a tervező a könnyed, légies anyagokat párosítja a nehéz, súlyos textilekkel. Egészen bámulatos, ahogyan az apró virágminták, a csipkék, a pliszírozott rátétek és a sokféle szalag, kelme végül egy egységes képet ad. A lepelszoknyák is eltérnek a hagyománytól, kinézetükben a kalotaszegi, a székely, a gyimesi és a moldvai asszonyok kultúrája keveredik. Erőteljes szimbólumtára, lelket gyönyörködtető mintái rabul ejtik a tekintetünket.

A Szarvasének jelmezeinek központi szimbóluma az életfa.

A Megidézett Kárpátalja öltözékeire a régetesség jellemző. Alsószoknyák, hímzett kötények, motívumokkal gazdagon díszített mellények, fátylak jelennek meg ezeken a jelmezeken. 

Az itt látható tizenhat jelmez közül a legizgalmasabb az az öltözékterv, amelyben ötvöződik a Szarvasének és a Hajnali hold szemlélete. Az életfa motívumos kabát és csíkos szegélyek egészítik ki a virágmintás részeket. Az egész ruhát a csipkeleplek koronázzák meg.

A Megidézett Kárpátalja két jelmeze

Szűcs Edit tizenhat öltözete nem a hagyományban rejlő őserőt szeretné megjelenteni, hanem azt próbálja meg kortárs nyelvre lefordítani. Ő tehát nem pusztán arra vállalkozik, hogy ősi kultúránk gyökereit elénk tárja az öltözékein keresztül, hanem igyekszik azokat értően interpretálni. Így a hagyományt tisztelőkhöz és a kortárs kultúrát kedvelőkhöz egyaránt tud szólni.

Az Álomidő látványát a szimbólumok rendszere és a meleg színek összhangja határozza meg. A ruhák a Kárpát-medencei motívumok szabad felhasználásából születtek. Jól variálható jelmezek ezek, így a mű zenei sokszínűségét és a hangulatváltozásokat a jelmezek is le tudják követni. Az egyik ide tartozó narancsos ruhán csodálatos az a piros rózsákkal, arany levelekkel és kék virágokkal hímzett szalag, amelyből maga a szoknyarész is elkészült. Az egyik fotón szereplő jelmeznél pedig a geometrikus formákból összeálló sziluett az, ami megfog.

Középen az Álomidő szalagdíszes jelmeze

A Földön apám fia volnék jelmezei ennél sokkal letisztultabbak, dísztelenebbek és színeiben is visszafogottabbak. A tervező a hagyományos öltözékekből megtartotta a sziluetteket, a szabásmódot és az eredeti elemeket. Azonban a színeket feketére és fehérre cserélte. Ezek a stilizált jelmezek a tánc ősi mozgásvilágát emelik ki. Ugyan a tervező csak két színnel dolgozott, a fotókon jól látszik, milyen sokféle öltözéket hozott létre, amelyek végül mégiscsak egységes látványvilágot alkotnak.

Középen az Álomidő egyik jelmeze, balra hátul a Liszt mozaikokhoz készített öltözékek, jobbra hátul pedig egy-egy jelmez az Álomidőből és a Tánckánonból.

Nagy kedvenceim a Liszt mozaikok könnyű és légies jelmezei. Ezek egészen egyszerű, szinte alapöltözékekből építkezve jutnak el a Liszt korára jellemző polgári viselet formáihoz. A szoknyákat Magyar rapszódia kottája díszíti, ami vizuálisan és konceptuálisan is zseniális ötlet.

A Tánckánon – Hommage à Kodály Zoltán öltözékei attól válnak modernné, hogy a népi díszítő hímzéseket, csipkéket, zsinórdíszeket nem a hagyományos technikákkal, hanem lézervágással hozták létre. A színek itt is redukáltak, szürkék, vörösek és vajszín jellemzi ezeket a jelmezeket.

Látható még néhány jelmez a Bartók Trilógia II. – Labirintus című darabból is. Ezek egészen drámaiak a vörös és fekete részletek kontrasztjából fakadóan. A női öltözékek zaklatott, szaggatott anyagkezelése és aszimmetriája ezt a hatást erősíti.

Szűcs Edit egyik terve az erdélyi népviselet hajtogatott ruháit és a szabadon fűzött szalagrendszert ötvözi. 

Szűcs Edittől is láthatunk fiktív öltözéktanulmányokat. Ezek láthatóvá teszik a tervezői folyamatnak állomásait, ahogy az alkotó fejében tovább alakul egy-egy gondolat. 

Szerepel a térben kettő, az egész testet befutó fonat-ruha kenderkócból, hagyományos fonási eljárással. Ezek a népviseletre jellemző női hajfonatokat idézik. Vagy van két olyan öltözék, amelyek a népviseletben oly gyakori szalagdíszítést gondolják tovább. Olyan ruhák ezek, amelyek szalagok rendszeréből állnak össze. A szabást nélkülöző jelmezek a fűzés technikája segítségével öltenek formát. Van egy fekete ruha, amely lézervágott elemekkel idézi meg a csipkét. Egy másik pedig az erdélyi népviselet hajtogatott ruháit és a szabadon fűzött szalagrendszert ötvözi. 

A kiállított harminckét jelmezt az előadásokon készült fotók teszik teljessé, amelyek mozgásban is láttatják ezeket a ruhákat. A videós bemutatók pedig az együttes előadásainak különleges színpadi hangulatát idézik meg.

A kiállítás április 15-ig látogatható.

Fotók: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond

Nyitókép: Szűcs Edit tervezte ruha. Fotó: Dömölky Dániel.