Amrita Sher-Gil édesanyja magyar operaénekesnő (Baktay Ervin testvére), édesapja szikh arisztokrata család gyermeke volt, aki úttörő szerepet játszott az indiai fényképészet megszületésében. A fiatal házaspár 1912-ben költözött Budapestre, egy Szilágyi Dezső téri bérházba, Bartók Béla szomszédjába. Itt született meg 1913-ban Amrita Sher-Gil, aki élete első nyolc évét Magyarországon, Budapesten, a Budai-hegyekben és Dunaharasztiban töltötte, nagy hatást gyakorolt rá a magyar táj és népviseletek, és az édesanyjától hallott magyar népmesék és népdalok. Amrita Sher-Gil a posztimpresszionizmus irányzatának festői közé tartozott, hatással volt rá Gauguin, Cézanne és Modigliani. Fiatal lányok (Young girls) című festménye 1933-ban elnyerte a párizsi Szalon aranyérmét, ezzel pedig Amrita Sher-Gil lett a legfiatalabb festőművész és az egyetlen ázsiai, akit a Szalon tagjává választottak. Magyarországon életművét kevésbé ismerik, de
Indiában a 20. század egyik legnagyobb modern festőjeként tartják számon; 2000-ben a 20. század legnagyobb hatású 100 indiai személyisége közé választották.
Amrita Sher-Gil 1941-ben, 28 éves korában hunyt el a mai Pakisztán területén található Lahor városában.
A zártkörű karnevált Meenakshi Lekhi jelenlegi indiai külügyi és kulturális államminiszter és Erdő Mariann, a Liszt Intézet Delhi igazgatónője nyitotta meg a külföldi nagykövetekből, diplomatákból, indiai politikusokból, női parlamenti képviselőkből és művészekből álló majd’ félezer fős közönség előtt. A rendezvényen Ritu Beri, „az indiai divat királynőjének” divatbemutatója és a hatéves Tiara Mittal Amrita Sher-Gil előtt tisztelgő színpadi monológja után került sor az AMRITA című cirkuszművészeti előadásra.
A Fővárosi Nagycirkusz produkciójában megvalósult összművészeti előadást Füzy Anita és Kránitz Krisztián Hortobágyi Károly-díjas artistaművészek és Dévai Lúcia táncművész adták elő.
„Az előadás koncepciójának középpontjában Amrita Sher-Gil személyiségének két oldala, a szenvedélyesen érzéki nő és az érzékeny festői zsenialitás folytat egymással hol lágy, máskor vad küzdelmet. A darab szimbolikusan megidézi egy-egy Amrita Sher-Gil festmény születését. Az előadásunkban a nő és a férfi nemcsak metaforikusan, hanem fizikailag is egyenrangú partnerei egymásnak, sokszor a nő emeli fel a férfit, ő tartja: ezzel is hangsúlyozzuk a női egyenjogúságot, női erőt, az egyensúlyt. A táncosunk, a művészi zsenialitás megtestesítője végig a festői inspirációt és alkotói folyamatot szimbolizáló, különböző színű selyemkendőkkel táncol körülöttük, nagy lendületekkel, ugrásokkal és széles mozdulatokkal, légiesen, tűnékenyen, ellentételezve a nagy fizikai erőt igénylő, lassú tempójú gyakorlatok szoborszerűen statikus látványát és esztétikáját” – mondta Pál Dániel Levente, a darab rendezője.
„Az AMRITA110 programsorozattal kettős célunk van, egyrészt megismertetni Indiát a festőnő magyar gyökereivel, másrészt bemutatni életét és művészetét a szélesebb hazai, magyar közönség számára.
Amrita Sher-Gil gyakran idézett mondása szerint »Európa Picassóé, Matisse-é, Barque-ké és másoké, de India csak az enyém« – mi pedig úgy érezzük, hogy Amrita a miénk is.
Ezért is különösen nagy öröm számunkra, hogy az AMRITA110 projekt ezen fontos állomásán, az Amrita Karneválon magyar fellépők voltak a főszereplők a Fővárosi Nagycirkusz művészeinek személyében” – nyilatkozta Erdő Mariann, a Liszt Intézet Delhi igazgatója.
Az Amrita Sher-Gil születésének 110. évfordulója alkalmából rendezett karnevál a Liszt Intézet Delhi szervezésében, az indiai Kulturális Minisztérium, a delhi National Gallery of Modern Art (NGMA), a Museo Camera – Centre for the Photographic Arts, Ritu Beri divattervező, az Indian School of Hospitality, a The Luxury League, a budapesti Fővárosi Nagycirkusz és a Petőfi Kulturális Ügynökség közreműködésével jött létre.
Fotó: Liszt Intézet Delhi
