?Nem értettek és nem is akartak megérteni bennünket, és ez a tragikus hozzáállás volt az oka annak is, ami Trianonnal bekövetkezett. Amikor jövőre 1918 centenáriumára emlékezünk, fel kell tárni a magyar állam felelősségét az 1918-as gyulafehérvári deklaráció be nem tartásában, majd meg kell nézni, mit kell tennünk azért, hogy az abban foglaltakat betartassuk? ? fogalmazott az államtitkár a Középpontban a kultúra című kerekasztal-beszélgetésen, a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban (Tusványos), az erdélyi Tusnádfürdőn. ?Amikor pedig áttekintik, kiállta-e az idő próbáját a sok-sok száz évvel ezelőtti vállalás, tennünk kell majd azért, hogy a meg nem valósult önrendelkezés, autonómia, szabad önkormányzatiság létrejöhessen például az erdélyi magyar kisebbségek számára.? A magyar kulturális intézetekről elmondta: mára 23 országban vannak jelen, céljuk pedig, hogy hidakat építsenek a nemzetek között, melynek eredményeképpen érvényesülhet a népek békés egymás mellett élése.
Szeretik külföldön a magyar kultúrát ? fejtette ki Villegas-Vitézy Zsófia, a Brüsszeli Magyar Nagykövetség Kulturális Szolgálata kulturális tanácsosa. ?Olyan elismert művészeink vannak ugyanis, akiket még Nyugat-Európában is megismernek, és esetleg még azt is tudják róluk, hogy magyarok. Vannak azonban ellenpéldák. A kedvencem a Rubik-kocka, amelyről nem tudják, hogy egy nevet jelöl, aki még ráadásul él is. Számukra ez egy kocka, amelyet az amerikai filmekben és még nagyon sok helyen látni. Ott kezdődik a munkánk, hogy elmagyarázzuk: Rubik Ernő magyar, és még számos, hozzá hasonló nagy koponya él az országban.?
Szükség is van erre, mert a nyugat-európaiak kicsit furcsán tekintenek ránk: Franciaországban például érdekes zárványként gondolnak hazánkra, amely szerintük hálás lehet, amiért csatlakozhatott Európához. ?A nagy, gyarmatosító országok jellemvonása, hogy terjeszkedésüket a civilizáció terjesztéseként fogják fel. Ezeket hívják európai alapértékeknek, amelyeknek többféle értelmezésük lehetne. Mint Magyarország kisebbségek iránt tanúsított felelősségvállalása, amely példamutató.?
Magyarországon ? mint Hoppál Péter hozzátette ? számos esetben látunk erre példát, vegyük górcső alá Pécset, ahol a szerb ortodox templom mellett fellelhetők a svábok templom, a cigányok, a horvátok és a többségi magyarság emlékhelyei annak ellenére, hogy nálunk erre nem hoztak létre különböző izmusokat, ahogy azt Nyugat-Európában tették.
Romániában a Balassi Intézet munkatársai azt próbálják elérni, hogy a magyar kultúrát maguk a románok is népszerűsítsék ? mondta Kósa András László, a Bukaresti Magyar Intézet igazgatója. Kitalálták, hogy a Magyar Zene Fesztivál versenyére bárki pályázhat, az egyetlen kitétel, hogy magyar zeneművet adjon elő. Ezzel támogatják, hogy a fiatal román komolyzenészek repertoárjába minél több magyar zenemű kerüljön be, amelyek aztán ? ahogy a tapasztalatok mutatják ? ott is maradnak. Vonzó a lehetőség már csak azért is, mert a legjobbnak felajánlják, hogy valamely nagyobb nyugat-európai város magyar intézetében léphet fel, egy párizsi fellépés pedig jóval csábítóbb, mint a magas pénzdíj. ?Volt már olyanra is példa, hogy az éppen Párizsban koncertet adó hölgy zenéjét hallva svájci ingyenes egyetemi képzést ajánlottak fel neki. A hölgy pedig azóta is koncertezik, van olyan előadása, ahol kifejezetten magyar zeneműveket ad elő.?
Nagyon jó lehetőséget teremt a magyar kultúra népszerűsítésére a hazai filmek sikere is: a már Romániában is forgalmazott, Berlinben Arany Medvét kapott Testről és lélekről című Enyedi Ildikó rendezte magyar film nézettsége például meghaladta kint Nemes Jeles László Oscar-díjat nyert alkotásáét, a Saul fiáét, 2010 óta pedig megduplázódott a forgalmazott magyar filmek száma. Évek óta hálás feladat például Oscar-gálát néző programot szervezni, ahol mára szokássá vált, hogy a román sajtó hajnalban megjelenik az újabb magyar siker után érdeklődve. Az intézet sikere az is, hogy amikor az erdélyi tájegységeket hívták meg egy egész napos programra, a román közszolgálati rádió rögzítette az egészet, és folyamatosan játssza is a magyar dalokat.
Közben folyamatosan zajlik a presztízsharc a világban a magyar kultúra jelenlétének pozicionálására. ?Évről évre hajlamosak a szomszéd népek rátelepedni a kultúránkra, a múltunkra? ? mondta el Nagy Pál, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház igazgatója. Ha pedig nincs közös stratégia, alulmaradunk a harcban. Ahogy Hoppál Péter elmondta: valóban, nemcsak hidakat kell építenünk, hanem a versenyfutásban is helyt kell állnunk. Sanghajban például a szlovákokkal folyik a harc, hogy az ott hatalmas tiszteletnek örvendő Hunyecz László öröksége kié legyen ? holott az építész magyar volt, magyar nyelven írt, alkotott, gondolkodott. ?Ha a magyar kultúrdiplomácia nem éber és stréber, alul maradunk, hiszen a marketingeszközök soha nem látott mértékben számítanak? ? hangsúlyozta Hoppál Péter. Ezért fontos például, hogy a Hagyományok Háza a románokkal közösen térképezi fel többek között a kalotaszegi hagyományokat, a mezőségi legényes múltját, és együtt indítják el a védetté nyilvánításának folyamatát is.
Takács Erzsébet
Fotó: Csákvári Zsigmond
