Vukos pénztárca és Kaláka a metálszínpadon
Negyven éve, 1984-ben indult a Magyar népmesék rajzfilmsorozat harmadik évada, a hetvenes években készült nagy sikerű szériák után, ami azt jelezte, hogy nem kell komolyan vennünk az „itt a vége, fuss el véle” zárlatot. A 2012-ig gyártott – 2020-ban hungarikummá nyilvánított – sorozat vizuális motívumai identitásunk részeivé váltak, akár az egykori óvodai jelünk. A sorozat főcímében látható madár pedig, mint valami vízjel, ott van a gyerekkorunk képzeletbeli emlékkönyvében.
Bár voltak más népszerű esti mesék, bábfilmek (Futrinka utca, Mazsola, Mirr-Murr kandúr kalandjai, A legkisebb ugrifüles), generációk kedvencévé vált rajzfilmek (Pom Pom meséi, A kockásfülű nyúl, A nagy ho-ho-ho-horgász), a Kecskeméten készült Magyar népmesék epizódjai, jelképrendszerei gyerekkorunk részei lettek. Valahogy úgy, ahogy kedvenc ovis ágytakarónk motívumai is beépültek álmainkba. Bizonyára sokakat meglep, hogy a sorozat száz epizódból áll, és egészen 2012-ig gyártották. Részben ez is magyarázhatja, hogy minden korosztály magáénak érzi. Nem csoda, hogy
már a hetvenes években is léteztek hozzájuk kapcsolódó promóciós ajándéktárgyak, úgynevezett merchandise-ok.
A Lúdas Matyi című egész estés Dargay Attila-rajzfilmhez matricák, a Kérem a következőt!-höz (rendezte: Nepp József) plüssök, de a trafikipar elsősorban a Vuk című, szintén Dargay-mozit „dolgozta fel”. Volt vukos puzzle, gyerekpénztárca. A Pannónia Filmstúdió engedélyével készültek olyan emléktárgyak is, mint étkészlet, textil zsebkendő. A Vuk önálló életet élt, a kézimunkaszakkörökben a kalocsai és matyó terítők mellett megjelentek a Vukot ábrázoló hímzések is.
Mindezeken túltett a Mikulás Ferenc kecskeméti stúdióvezető fejéből kipattant és Jankovics Marcell által tervezett és rendezett Magyar népmesék népszerűsége. Meglepő, de ehhez nem a nyolcvanas években készültek az ajándéktárgyak, még csak nem is a kilencvenes évtizedben, hanem kétezer után. Akkor zajlott le egy kisebb identitásforradalom, melynek következtében a hazafias termékeket árusító standokon, folk art és souvenir shopokban is láthatóak voltak a népmesék főcímének madarai, sokszor a Vége felirattal.
És az utókövetés azóta is tart.
A motívumok láthatóak tetoválásokon, sokszor a Magyar népmesék felirat helyett viselője a párja nevét varratta fel. Az MNB által kibocsátott Hungarikumok emlékérme-sorozatban is láthattuk Az égig érő fa, Király kis Miklós és A só című epizódok egy-egy jelenetét. Természetesen a tipikus ajándéktárgyakon, pólókon, bögréken, lenvászon táskákon és hűtőmágneseken is megjelent a Magyar népmesék világa, ráadásul az egész kapott egy posztmodern gellert. Ilyen volt, amikor az Üvegtigris című film Ízirájder, öcsém! szlogenjét inzertálták A sündisznó című mese egyik jelenetébe, amikor a kakas cipelte a sünit.
A Magyar népmesék mémesedtek is, azaz az internet korában ugyanolyan népszerűek, mint a tévés hőskorszakban. A Szeretnélek meghívni egy kávéra feliratú póló is elsősorban mém, a népviseletbe öltözött legény és a leány rajzával. Szintén mémre épültek az Én kis macskacicóm és az Öreg vagyok én már ehhez feliratú pólók. De az Addideazt! felirat Adidas márkával való egybecsúsztatása is jelzi: hiába hordozza a Magyar népmesék sorozat az autentikus kultúrát, mégis a popkultúra része lett.
Persze, készült már a Magyar népmesék motívumkincseire építve társas- és memóriajáték, valamint kirakós is. Mindenképpen a sorozat kivételességére utal, hogy a betűtípusa letölthető a Pinterestről, megkönnyítve a házi mémek készítését.
Főcímzenéjét nemcsak a tanítóképző főiskolák folyosóin hallhatjuk – ahol az énekvizsgához kötelező alapszinten a furulyán való játék –, hiszen a YouTube-on fellelhető a Kaláka zenéjének „atom metál” verziója is.
A pólók az élet nagy igazságai mellett esztétikai igazságot is tartalmaznak. Ott van például a jellegzetes madaras motívummal ellátott trikó, ezzel a felirattal: „A mese a szimbólum, ami mögött az igazság rejtőzik.” Igen, talán ezzel kellett volna kezdenünk.
