Októberben Jacques Offenbach utolsó színpadi művével indul a New York-i Metropolitan Opera HD-közvetítéseinek sorozata. A Bartlett Sher 2009-es megragadó rendezésében visszatérő Hoffmann meséi produkcióban a címszerep napjaink egyik legkiemelkedőbb francia tenorjának, Benjamin Bernheimnek jut, az alkoholmámorba menekülő költő szerelmeit pedig Erin Morley, Pretty Yende és Clémentine Margaine alakítja.
Grounded című alkotásában Jeanine Tesori a modern haditechnika által kínált lehetőségek és az örök etikai alapkérdések ütközését boncolgatja. George Brant 2012-es drámája először Anne Hathaway főszereplésével aratott sikert, majd tavaly átlényegült operává, idén ősszel pedig már meg is érkezik a Met színpadára. A karmesteri feladatra a Metropolitan főzeneigazgatója, Yannick Nézet-Seguin vállalkozik, a kamaraopera két szerepét Emily D’Angelo és Ben Bliss alakítja.
Novemberben David McVicar látványos Tosca-rendezése ezúttal a norvég Lise Davidsen főszereplésével látható, aki pár év alatt New York egyik legnagyobb operacsillagává nőtte ki magát. Toscája oldalán az a Freddie De Tommaso debütál, akinek felívelő karrierje éppen Cavaradossi szerepével indult, amikor 2021 decemberében az utolsó pillanatban ugrott be a londoni Covent Garden előadásába.
2025 a Met-közvetítések legnagyobb slágerdarabjával, Verdi Aidájával indul. Michael Mayer vadonatúj rendezésében Amneris szerepében Kutasi Juditot látható. Az előadást szintén Yannick Nézet-Seguin vezényli, a címszerepet – melyet méltán neveznek az operairodalom egyik legvonzóbb és legnehezebb szopránszerepének – az amerikai kedvenc, Angel Blue, Radames alakját Piotr Beczała, Amonasro apafiguráját pedig Quinn Kelsey formálja meg.
Az évad egyik legnagyobb sztárja, Lise Davidsen a Tosca címszerepe mellett a Fidelio Leonorájaként is helyet kapott az évadban. Jürgen Flimm 2000-es rendezésének felújításában Beethoven egyetlen, ám annál nagyobb hatású operájának főfoglárszerepét a Metropolitan színpadára néhány év kihagyás után Roccóként visszatérő német basszus, René Pape, a tömlöc mélyén sínylődő Florestant a brit David Butt Philip, a sátáni börtönigazgató, Don Pizarro alakját pedig a Budapesti Wagner-napok produkcióiból is jól ismert lengyel basszbariton, Tomasz Konieczny alakítja.
Áprilisban Mozart Figaro házassága című operájának előadásában debütál a Metben Joana Mallwitz német karmester. Richard Eyre 2014-es, a cselekményt az 1930-as évekbe helyező rendezésének felújításában olyan művészek lépnek a közönség elé, mint az ukrán Olga Kulchynska (Susanna), az olasz Federica Lombardi (Almaviva grófné) és a francia Marianne Crebassa (Cherubino). A Figarót Michael Sumuel, Almaviva grófot a kanadai Joshua Hopkins alakítja.
Richard Strauss Saloméjában májusban a dél-afrikai szoprán, a 2016-os Stuart Mária-közvetítés Erzsébetjeként megismert Elza van den Heever készül az újabb bizonyításra. Claus Guth viktoriánus korba helyezett új rendezésében Jochanaant a svéd Peter Mattei, Heródest Gerhard Siegel, míg Heródiást az amerikai Michelle DeYoung alakítja, Yannick Nézet-Seguin zenei irányítását követve az est során.
Az évad utolsó világközvetítésén ismét látható Bartlett Sher eleven Rossini-rendezése: A sevillai borbélyt a komponista szülővárosában, Pesaróban képzett Giacomo Sagripanti vezényli. Az orosz Aigul Akhmetshina alakítja Rosinát, mellette a fiatal amerikai tenort, az Almavivaként debütáló Jack Swansont és a moldovai Andrey Zhilikhovsky Figaróját láthatja a közönség. Az előadásban Kálmán Péterre Bartolo doktor szerepe vár.
