Magyar nők a német Bauhaus-iskolában

A 20. század elejére az egyre erősödő iparosodás háttérbe szorította a kézművességet. Ez a tendencia sokakban visszatetszést keltett, több országban is mozgalom indult a minőségi kézműves termékek megbecsüléséért. Az 1900-as évek elején Németország-szerte megalakultak a Deutsche Werkstätten („német műhelyek”), amelyek feladatul tűzték ki a minőségi kézműves termékek megtervezését az ipar számára. Az 1907-ben létrejött Deutscher Werkbund („német munkaszövetség”) pedig a kor legfontosabb művészeti és gazdasági szervezete volt, amelynek célja világviszonylatban is keresett termékek előállítása volt. Walter Gropius 1912-ben csatlakozott a Werkbundhoz, amelynek elveivel maga is azonosult.

Az oktatásban látta a fejlődés lehetőségét, és már 1909-ben a Weimari Képzőművészeti Főiskola és Iparművészeti Iskola oktatója lett. „A művésznek és a kézművesnek közösen kell építenie a jövőt… és létre kell hozni a jövő új épületét, amely egy alakban egyesít mindent: építészetet, szobrászatot és festészetet” – vallotta. 1919-ben Weimarban alapította meg a Bauhaus-iskolát, amely 1925-ben Dessauba költözött. A város kifejezett kérése volt a költözés, vezetői ugyanis bíztak abban, hogy a főképp építészeti irányultságú intézmény enyhíteni tudja a település égető lakáshiányát. A Bauhaus-iskolában csakugyan az építészet állt az oktatás középpontjában: egyszerű, élhető lakások tervezése volt a cél. Berendezésük, bútorozásuk is része volt a tervezési feladatoknak. A Bauhaus olyan szakembereket kívánt képezni, akik képesek igényes mintadarabokat tervezni a gyári tömegtermelés számára. Gropius úgy gondolta, hogy a nőknek nincs térlátásuk, ezért az iskolájába jelentkező hölgyeket nem építésznek vette fel, hanem más művészeti területre irányította őket.

Magyarországon a Bauhaus születésekor a politikai helyzet nem kedvezett a modern művészeteknek: Trianon sokkja a régi stílusokhoz való visszafordulást hozta magával, a Tanácsköztársaság bukása a baloldali eszmék teljes elutasítását eredményezte, márpedig a modern művészeti irányzatokat elsősorban a baloldali szellemiséggel azonosították. Aki Magyarországon ebben a korszakban modern művészettel kívánt foglalkozni, az jobban járt, ha külföldön tanult tovább. Így került számos magyar művész a Gropius által alapított iskolába, így Moholy-Nagy László, Breuer Marcell oktatóként, hogy csak a legismertebbeket említsük. Az alábbiakban négy olyan női alkotó életútját idézzük fel, akik a dessaui iskolában folytattak tanulmányokat.

Berger Ottilia 1898-ban született Vörösmarton, a Drávaszögben. E terület a 20. században többször is gazdát cserélt, hol Magyarországhoz, hol a Jugoszláv Királysághoz tartozott. Ottilia szüleinek, egy zsidó kereskedőcsaládnak vegyesboltja volt itt, Baranya-szerte híres textilüzlettel. Lányuk Bécsben járt középiskolába, majd 1921-ben a Zágrábi Királyi Művészeti és Iparművészeti Akadémián tanult; 1926-ban érkezett a Bauhaus-iskolába. Az új hallgatóknak előtanfolyamon kellett részt venniük, ezután osztották be a diákokat, hogy milyen tanulmányokat folytassanak. Berger Ottit az épp akkor induló szövőműhelybe vették fel az egyetlen női oktatóhoz, Gunta Stölzlhöz. Érdeklődésének éppen megfelelt e képzés. Tanulmányai alatt Szövetek a térben címmel rendszerezte a szövetek fajtáit, funkcióit. A dekorativitás nem érdekelte, mert „maga az anyag él” – fogalmazott. 1930-ban tette le a mestervizsgát, ezután félállásban ott maradt tanítani a Bauhaus-iskolában, de az új igazgató, Mies van der Rohe érkezésével a korábban beígért vezető oktatói állás lehetősége meghiúsult számára.

Ezután Berlinbe költözött, ahol saját műhelyt nyitott. Elsősorban bútorszöveteket tervezett. Terveivel kiállításokon is szerepelt, kísérleteit szabadalmaztatta. Egyre több megrendelője volt, köztük nagy textilgyárak is. 1933-ban a náci ideológia előretörésével a Bauhaus-iskolát végleg bezárták, a művészi megbízásokat pedig kamarai tagsághoz kötötték. Berger Ottilia tagsági kérelmét elutasították arra hivatkozva, hogy külföldi és nem árja származású. A Bauhaus oktatói politikai ellehetetlenülésük miatt Amerikába tették át székhelyüket, Moholy-Nagy a Chicagóban alapított New Bauhaus-iskolába hívta Berger Ottit a textiltagozat vezetésére. Az akkor éppen jugoszláv állampolgárnak számító Berger azonban nem kapott amerikai vízumot, mert országa kivándorlási kvótája akkorra már betelt. Londonba költözött, abban a reményben, hogy onnan könnyebb lesz átjutnia, de sem amerikai utazásának, sem angliai egzisztenciája kiépítésének terve nem járt sikerrel.

1938-ban megbetegedett az édesanyja, ezért hazaköltözött hozzá Vörösmartra. Párja, Ludwig Hilberseimer kijutott Amerikába, onnan igyekezett intézni Otti kiutazását, sikertelenül. Berger Ottilia Londonban, egy baráti házaspárnál hagyott bőröndjeit később Hilberseimer juttatta át Amerikába, így az asszony szövetmintái, kéziratai nem vesztek el: a New York-i Metropolitan Múzeumban és a Busch-Reisinger Múzeumban állították ki őket. 1941-ben a Délvidéket ismét Magyarországhoz csatolták. 1944-ben a Berger család a holokauszt áldozatává vált, deportálták őket. Berger Ottilia Auschwitzban hunyt el.

Blüh Irén a felvidéki Vágbesztercén született 1904-ben, magyar gyökerű családban. Trencsénbe járt a piaristákhoz, és érettségi után bankhivatalnok lett. Weiner-Král' Imre festőművészhez ment feleségül, művészeti érdeklődése ekkor kezdődött. 1924-től foglalkozott fényképezéssel. Fekete-fehér képein a munkásemberek hétköznapjait örökítette meg, a szociofotózás műfajában alkotott jelentőset. 1931 és 1933 között a Bauhaus-iskola hallgatója volt, Walter Peterhans vezetése alatt a fotózáson kívül tipográfiát és alkalmazott grafikát is tanult. 1933-ban visszatért hazájába, egy könyvkiadó és könyvesbolt vezetője lett. Szociális érzékenysége egész életében elkísérte, mindvégig ezzel kapcsolatos témákat örökített meg, több kiállítása is volt Európa-szerte. 1991-ben hunyt el.

Fodor Etel 1905-ben született Zágrábban. Nagyszülei révén gyermekkora jelentős részét Pécsett töltötte. Érettségi után Jaschik Álmos pesti művésziskolájába iratkozott be: betű- és könyvtervezési, grafikai és iparművészeti tanulmányokat folytatott. Ezután Bécsbe ment grafikát hallgatni. 1928-ban, a diploma megszerzése után a nagy hírű lipcsei grafikai akadémiára kívánt beiratkozni, de a nyári szünet alatt Pécsett találkozott a Bauhausban tanuló Molnár Farkassal, aki „azt mondta, hogy a Bauhausba kell mennem. Olyan lelkesedéssel és szenvedéllyel beszélt róla, hogy nagyon kíváncsi lettem, és elhatároztam, hogy legalábbis megnézem, hogy mi van ott. A beszélgetés Molnár Farkassal csak egy napig tartott, nem ismertem azelőtt, és sohasem láttam azután”  ̶   idézte fel Fodor Etel döntésének okát.

Fodor a Bauhaus-előtanulmányait a grafika terén végezte, de Walter Peterhans fotóműhelye eltérítette addigi útjáról. Peterhans a konkrét fényképezés szellemében oktatott, s a fény-árnyék hatások vizsgálata, az új dimenziók felfedezésének vágya hajtotta Fodort is. Egészen közelről, felülről készített portréin a naturalista ábrázolás új fajtáját fejlesztette ki; az apró részleteken is átsütő érzelmek a fotóra vetültek: megszületett a szeretet naturalizmusa. A Bauhaus-iskolában ismerte meg hallgatótársát, Ernst Mittagot, akihez 1930-ban férjhez is ment. Berlinben éltek, a férfi építészként, ő reklámgrafikusként szeretett volna érvényesülni, de a gazdasági és politikai helyzet nem kedvezett nekik.

Etel ekkor fordult a szociofotózás felé, riportfotói újságokban is megjelentek. Visszatért Pécsre, ahol elsősorban vásárokat, az ott megforduló embereket, állatokat fotózta. Férje közben befutott építész lett Berlinben. 1936-ban azonban egy politikailag vitatott épület átalakítására kérték fel, amelyet Göbbels-háznak neveztek. Pécsen tartózkodó feleségére hivatkozva elhagyta a német fővárost, és már nem is tért vissza. Etel nagyszülei kertjébe tervezett egy Bauhaus-stílusú nyári házat, első gyermekük is itt született. A fokozódó antiszemita nyomás miatt végül a kivándorlás mellett döntöttek, 1938-ban Dél-Afrikába költöztek. Fodor Etel csaknem százévesen, 2005-ben hunyt el.

Kárász Judit 1912-ben született Szegeden, jómódú bankárcsaládban. 1930-ban érettségizett szülővárosában, ahol egy helyi fényképésztől tanulta meg a fotózás alapismereteit. Rögtön jelentkezett Párizsban a L’École de la photographie-ra, de a francia fővárosban élő építész nagybátyja, Szívessy Endre (André Sive) ajánlására végül beiratkozott a dessaui Bauhaus-iskolába. Bár az iskola fotókurzusát vezető Walter Peterhans látásmódja is igen modernnek számított, Kárászra inkább az iskolát akkor már elhagyó Moholy-Nagy László konstruktív fotótechnikája volt hatással. A merész alul-felül nézet, az átlós kompozíció, a fény-árnyék ellentétek újszerű használata a legtehetségesebb Bauhaus-diákok közé emelték.

Kárász Judit nyaranta hazatért szülővárosába. Tagja lett a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának, Szeged és Makó környékén készült szociofotóival kiállításokon is részt vett. 1932-ben több bauhausos társával együtt Berlinben telepedett le, ahol a DEPHOT fényképterjesztő vállalat számára készített fotókat. Itt Robert Capával is dolgozott. A politikai helyzet változásával elhagyta a német fővárost. 1935-ben Dániába költözött, ahol felelevenítette a Bauhausban szerzett ismereteit, és 1945-től Koppenhágában kézi szövésből élt. 1949-ben tért haza, de a Nyugatról jött művészt gyanakvással fogadták, így a műtárgyfényképészet felé fordult, és az Iparművészeti Múzeum munkatársa lett 1968-as nyugdíjazásáig. 1977-ben hunyt el.

Források:
https://fotomuzeum.hu/kiallitasok/aktualis
https://www.jelenkor.net/archivum/cikk/878/egy-bauhausler-fotoi-a-pecsi-vasarokrol
https://www.artmagazin.hu/articles/archivum/varga_maria_eg_es_fold_kozott_berger_otti_a_vorosmarti_textilmuveszno
https://vgi.krtk.hu/~tfleisch/~humanokologia/dolgozatok/andacs-noemi-bauhaus.pdf
https://nepszava.hu/1013011_a-prostinal-is-rosszabb-volt
https://felvidek.ma/2021/05/bluh-iren-az-elfeledett-bauhaus-iskola-novendek-a-szlovakiai-muveszvilagban/