A francia politikai hetilap négyoldalas képes visszaemlékezésének bevezetőjében leszögezi: Európa jövője húsz évvel ezelőtt a magyar-osztrák határon dőlt el, annak ellenére, hogy a határőrség által május 2-án megkezdett határbontásnak 1989-ben a világsajtó még nem szentelt sok figyelmet.
Ausztria felé a magyar határon 1966 és 1988 között a 13500 szökési kísérletből alig háromszáz volt sikeres - emlékeztet a L'Express. A nyolcvanas évektől azonban az elektromos védelmi rendszer lassanként elavult, de nem volt pénz a felújítására, miközben egyre több nyugati turista járt Magyarországra.
A határőrség 1989. januári jelentése, amely a határvédelem felújítását sürgetette, a lapnak nyilatkozó Pozsgay Imre szerint az ő közbelépésére született meg azért, hogy az elektromos kerítést lassanként teljesen fel lehessen számolni. Április 27-én kísérleti jelleggel Budapestről elrendelték négy helyen a kerítés lebontását, amit május 2-án a határőrök meg is kezdtek. Július 3-án - amikor a lap szerint a kommunista párton belül a konzervatívok és a reformerek már nem álltak szóba egymással - parancs érkezett: a teljes kerítést le kell bontani, a betonoszlopokat el kell buldózerezni, de a helyükre nem kerül semmi. Amikor a határőrség a parancsnokságnak jelentést írt arról, hogy ilyen körülmények között képtelenség ellenőrizni a határátkelőket, a válasz csak annyi volt: szomorú, de nincs mit tenni.
Az augusztus 19-én Habsburg Ottó és Pozsgay Imre fővédnökségével megrendezett Páneurópai Piknik képei már bejárták a világot, miután a rendezvény megkezdése előtt több száz kelet-német állampolgár az ideiglenes határátkelőhely kapuszárnyait benyomva Magyarországról átjutott Ausztriába anélkül, hogy a meglepett határőrök közbeavatkoztak volna. Három héttel később Budapest hivatalosan és korlátozások nélkül megnyitotta határait, amelyen keresztül több, mint 100 ezer kelet-német jutott át még a berlini fal novemberi leomlása előtt - írta a L'Express.
A 1989-es közép- és kelet-európai rendszerváltások legfontosabb öröksége, hogy nem ismétlődött meg a "prágai tavasz" - vélekedett idősebb George Bush egy interjúban a Der Standard csütörtöki, jórészt az 1989-es határnyitás és a 2004-es európai uniós csatlakozás közelgő évfordulójának szentelt számában. A legfontosabb, hogy "a forradalom a közép- és kelet-európai népek szabadság utáni vágyától vezérelve, békésen zajlott le" - vélekedett Bush. Az egykori elnök 1989-től 1993-ig állt az Egyesült Államok élén.
A rendszerváltás meglehetősen váratlanul történt - idézte fel. Hivatalba lépésekor semmi sem mutatta, hogy tizenkét hónapon belül megnyílik a berlini fal és elérhető közelségbe kerül Németország újraegyesítése. Az, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió egyszer maga mögött tudhatja a "szinte hagyományos" hidegháborús konfliktust, már a Mihail Gorbacsovval 1989 decemberében Máltán tartott találkozón világossá vált számára. Azt azonban - folytatta -, hogy 1991 decemberére felbomlik a Szovjetunió, nem hitte volna.
"1989-ben tudni lehetett, hogy előbb vagy utóbb megindul egy lavina. Senki sem tudta, hogy mikor, de hogy bekövetkezik, az nyilvánvaló volt" - emlékezett Václav Havel, a csehszlovákiai "bársonyos forradalom" egyik központi alakja, későbbi államelnök. Az, hogy a csehszlovák rendszerváltás rendkívül gyorsan és erőszakmentesen zajlott le, részben a véletlenek egybeesésének, részben pedig annak köszönhető, hogy a rezsim tanácstalan volt - mondta. Alig, vagy egyáltalán nem voltak a hatalom közelében reformorientált kommunisták - válaszolta az interjút készítő újságírók kérdésére. A rezsim túlbecsülése volna azt állítani, hogy egyfajta sikertelen puccskísérlet történt - mondta.
A liberális lap mások mellett megszólaltatta Esterházy Pétert is, akit az egyik legelismertebb európai íróként jellemzett. "Igazi boldogság, régi rezignációval és fáradtsággal vegyesen" - jellemezte a Der Standardnak Esterházy húsz évvel ezelőtti érzéseit. "De inkább az első, s ez ma is így van" - tette hozzá. A rendszerváltás óta eltelt, "posztkommunista" időszakról úgy vélte: nehezebb, mint ahogy korábban gondolni lehetett. A világ túlságosan idegen, túl sok a változás - magyarázta. Esterházy szerint Magyarországon az emberek nem beszélnek egymással, pedig a demokráciának ez lenne a lényege.
