Szabó Miklós akadémikus, egyetemi tanár elmondta, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészeti Intézete a Bolognai Egyetem kezdeményezésére kapcsolódott be a feltárásokba. Ez régi kapcsolat a két intézmény között: az ELTE és a Bolognai Egyetem archeológusai a franciaországi Mont Beuvray-n (az ókori Bibracte) kelta oppidum (erődített város) feltárásán dolgoztak együtt, majd az olaszok a kelet-magyarországi kelta temetőásatásokban is részt vettek. "A Bolognai Egyetem vetette fel, hogy hasonló témában Olaszországban is lehetne folytatni az együttműködést" - mondta az előzményekről Szabó Miklós.
Tájékoztatása szerint Povegliano mellett június közepén kezdődik a harmadik ásatási szezon. Korábban itt már végeztek leletmentő feltárásokat, s a két éve folyó projekt az i.e. 2. század második felére és az i.e. 1. század első felére datálható kelta temető teljes feltárását tűzte ki célul. Az első két ásatási szezonban igen gazdag leletanyag került elő.
"A törzsről ókori forrásokból sokat lehet tudni. Ezek a cenomanusok, akik az i.e. 4. század elején, az úgynevezett történeti kelta vándorlás során érkeztek Észak-Itáliába. Erről római szerzők, elsősorban Titus Livius tudósít. Azt is tudjuk, hogy valószínűleg Közép-Galliából vándoroltak Itáliába a cenomanusok, akiknek a mai Le Mans térségében volt az eredeti szállásterülete" - mondta a professzor. Itáliában a venetusok szomszédságában települtek le, központjuk Brixia, a mai Brescia volt. Történetük folyamán a cenomanusok és a venetusok általában Róma-barát politikát folytattak, szemben a Bologna környékén megtelepedett boiusokkal, vagy az insuber törzzsel, amely Milano környékén élt.
"Amikor az i.e. 2. század elején Róma a pun háborúk után olyan helyzetbe került, hogy képes volt expanzív politikát folytatni, legyőzte az északi kelta törzseket. Szemben a boiusokkal, akiket gyakorlatilag kiűztek Itáliából, a cenomanusok ott maradhattak, sőt fegyvereiket is visszakapták Rómától, tekintettel korábbi érdemeikre. Ez azért lényeges, mert a temető a cenomanusok veresége utáni időszakra keltezhető, ugyanakkor azonban a sírokból teljes fegyvergarnitúrák kerülnek elő. Ezek vasfegyverek - pajzsok, kardok, lándzsák és közelharcban alkalmazott vaskések. Tehát a törzs tényleg rendelkezett fegyverekkel. Ilyen értelemben az ásatás igazolja azt az antik hagyományt, amelyet Titus Livius őrzött meg, vagyis hogy a cenomanusok a rómaiaktól visszakapták fegyverzetüket" - emelte ki az akadémikus.
Másrészt a cenomanusok akkor már szoros kapcsolatba voltak a római kultúrával. Ennek tükröződéseként a sírok "tele vannak" római készítésű bronzedényekkel: egy-egy temetkezésből akár 8-10 is előkerül. "Vagyis tanúi vagyunk a romanizációs folyamat kibontakozásának" - magyarázta a régész. A vasfegyverek és római bronzedények mellett nagy mennyiségben találtak kerámiaedényeket, akadt olyan sír, amelyből 80 is előkerült.
Míg a temető központi zónájában az úgynevezett arisztokrata sírok vannak, a külső részén szegényebb temetkezések találhatók. "Társadalmi szempontból is nagyon érdekes a temető szerkezete. Az arisztokraták mellett ott feküdtek a szegényebbek is, ami nem zárja ki, hogy az utóbbiak közt is voltak harcosok" - tette hozzá.
Eddig 120 sírt tártak fel a körülbelül egyhektáros területen. Az idei ásatási szezonban kutatóárkokkal a temető teljes kiterjedését szeretnék behatárolni. Időközben megindult a leletek restaurálása, amiben magyar szakemberek is részt vesznek. "A fémanyag egy része már restaurálásra került, és komolyan felvetődik annak a lehetősége, hogy viszonylag záros határidőn belül kiállítást rendezzünk a leletekből a két érintett országban, Magyarországon Olaszországban" - tette hozzá Szabó Miklós akadémikus.
