Mint Vanek Zsuzsanna egyiptológus, az expedíció vezetője elmondta, ez immár a harmadik ásatási szezonjuk. A területen, ahol az 1950-es évek elején találták meg véletlen folytán egy római kori fürdő maradványait és annak mozaikjait, a magyar expedíció előtt soha nem folytattak igazi régészeti feltárásokat. "A település görög neve Psenemphaia, a jelenlegi elnevezés pedig valószínűleg a kopt Theroge-ból eredeztethető" - magyarázta az egyiptológus.
A település valószínűleg már II. Ramszesz korától létezett, de csak a XXX. dinasztiától szerepel a földrajzi listákon mint a 3. alsó-egyiptomi nomosz egyik jelentős települése. A ptolemaioszi és a római korban a Líbia felé vezető kereskedelmi útvonalak fontos csomópontja volt, ahol lerakatokat, vagy elosztóközpontot is létrehoztak a kereskedők számára.
A korábban előkerült két görög nyelvű felirat szerint a római hódítás előtt, az i.e. 2-1. században makedón lovas helyőrség állomásozott a településen. A városnak 10-15 ezres lakossága lehetett, s fontos agrárközpont volt. Abból ítélve, hogy a területen milyen nagy számban kerültek elő malomkövek, gabonát termeszthettek, de termesztettek olajbogyót, amelyből olívaolajat állítottak elő, valamint a földbe mélyített kádak tanúsága szerint szőlészettel és borászattal is foglalkoztak.
"Ami érdekes, kiderült, hogy az ókori település már ptolemaioszi korban szoros kapcsolatokat ápolt a földközi-tengeri szigetvilággal, ugyanis rengeteg pecsétes fülű görög amforát találtunk" - mondta.
A város több földrengést is átvészelt, így például az i.e. 1. században, majd a római korban újjáépítették. Ezután még néhány alkalommal hol földrengés, hol árvíz döntötte romba, de a természeti csapások után mindig újjáépült. Az arabok is megfelelő helynek találták, felújították az épületeket és a XII-XIII. századig, az utolsó földrengésig gazdasági központként működött.
"Eddig feltártuk a mezőgazdasági központ középső részét, egy főépületet, amelyet mi VII. Kleopátrához kötöttünk. Kleopátrának szentelt kis templom vagy szentély, Kleopatrium lehetett, amelynek a falához a már említett egyik görög nyelvű forrás szerint a római korban egy kocsmát építettek" - emelte ki Vanek Zsuzsanna.
A Kleopatriumban, 25-30 centiméteres mélységben 69 darab nagyon korrodált érméből álló kincsleletet találtak a magyar régészek egy fazékban elrejtve. Azok az érmék, amelyeket sikerült megtisztítani, főleg Kleopátra idejéből származtak, de előkerült egy nagyon korai, az i.e. 3. századból származó réz tetradrachma is II. Arszinoé nevével.
"Ez egy elég ritka pénzérme, mert keveset bocsátottak ki belőle. Az ásatások során VI. Ptolemaiosz érmei is előkerültek, de II. Ptolemaiosz korából is, az i.e. 3. század elejéről származó érmek is vannak" - sorolta a leleteket az egyiptológus, érdekességként megemlítve, hogy több olyan ezüst pénzmagot is találtak, amelyből még nem készítettek pénzérméket. Utóbbi lelet arra utal, hogy a településen pénzverde is működött, pénzverési joggal rendelkezhetett.
Az ásatások során rengeteg terra sigillata - római kori vörös mázas, domború díszítésekkel ellátott, égetett - edényt találtak. A kerámiaedények főleg az i.sz. 2-3. századból származnak, de vannak helyi készítésű terra sigillaták is. A kerámialeletek között korai iszlám ólommázas edénytöredékek is előfordulnak, ami egyértelműen igazolja a településnek az arab hódítás utáni továbbélését. "A Kleopatrium a római kor elején már ariszteionként működött, ahol városi tanács tagjai gyűltek össze tanácskozásra. Valószínűleg Augustus császár uralkodása alatt dönthetett a település elitje a kis szentély átalakításáról" - fogalmazott Vanek Zsuzsanna.
