Az 1896 nyarán elvégzett közegészségügyi vizsgálat eredményeként Szentes legfontosabb vendéglátó egységét, a Zöldkoszorús nagyvendéglőt a legsúlyosabb kifogásokkal illették, ezért azonnali hatállyal a lebontása mellett döntött a város, és nyomban azt is elhatározta, hogy új épületet emeltet, amelyben vendéglőnek, kávéháznak, szállónak és vigadónak is helyet biztosít.

Pályázatot írtak ki, amelyre 15 pályamű érkezett. Ezeket a Magyar Mérnök- és Építészegyletnek küldték el véleményezésre. A grémium – melynek többek között Alpár Ignác és Lechner Ödön is tagja volt –  az ifjú, pályakezdő Komor Marcell tervét javasolta a pályázat nyertesének. A város elfogadta a mérnöki testület döntését, és a kivitelezési munkákra is felkérte a győztes tervezőt.

Az építkezés szakaszosan történt, mivel a már említett Zöldkoszorús vendéglőnek az új szálló és vendéglő elkészültéig működnie kellett. Ezért az egykori vendéglőt ahhoz igazodva bontották, ahogyan az építkezéssel haladtak.

A város szívében, saroktelken álló, szabálytalan, F alaprajzú, két-, illetve háromszintes épület 1899-re készült el.

Névadására már korábban sor került. Lakos Imre polgármester 1898. október 22-én, az építkezés első üteme zárókövének ünnepélyes elhelyezésekor jelentette be, hogy a magyaros stílusú épületet a legmagyarabb költőről, Petőfi Sándorról nevezik el.

Kávéház, sörcsarnok, étterem, korcsma a földszinten, 33 vendégszoba és a vendéglős lakása az emeleten, az udvari szárnyban pedig színház szolgálta a város közönségét és a városban megfordulókat. Ez volt Szentes első villanyvilágítású és központi légfűtéses épülete.

Színháztermét 1909-ben Tóth Józsefről, a város szülöttéről nevezték el, aki a Nemzeti Színház egyik legjelentősebb realista jellemábrázolója volt.

Komor Marcell Lechner Ödön építészirodájának tagjaként készítette el sikeres pályaművét.

Az irodában ekkor épp az Iparművészeti Múzeum tervezési munkálatain dolgoztak, az erős lechneri hatás le sem tagadható az épületre pillantva. A hullámvonalas oromzat, a koronázópárkányok, a díszítőelemek a nagy mestert idézik, de bizonyos elemeiben már az ifjú építész egyéni stílusa is megjelenik: a tulipán- és rózsamotívumok, szívek, növényi ornamentikák az erőteljes színhasználatnak is köszönhetően igen látványos megjelenésűvé tették a szállót: Komor az ultramarinkéket kombinálta pirossal.

Az egyik záróoromzaton, két oldalról pálmaágak közé a város címerét is elhelyezték, ami Szentes jelmondatára utal: „Teher alatt nő a pálma.” 

A második világháború után fokozatosan leromlott a szálló állapota, belső tereit pedig az eredeti enteriőrt teljesen figyelmen kívül hagyva átépítették. A rendszerváltás után privatizálták, de a felújítása elmaradt, így fokozatosan romos állapotba került.

A városképet mindig is erősen meghatározta, és a teljes körű felújításnak köszönhetően szerencsére ez manapság is így van.

Az épület helyreállításakor igyekeztek a nyílászárók, az anyagok, a színek, a külső-belső szempontjából az eredeti állapotot helyreállítani, de természetesen igazodtak a modern műszaki követelményekhez és lehetőségekhez.

Sokévi hányattatás után néhány napja, szeptember 3-án nyitotta meg újra kapuit a Petőfi Szálló, a Tóth József Színház és Vigadó színpadán pedig már az első előadásnak is tapsolhattak a kultúra szerelmesei.

Források:
Felfedező utak – Szecessziós épületornamentika a vidéki Magyarországon. Holnap Kiadó, 2016
http://www.szentesinfo.hu/mozaik/2003/szemle/petofi-szallo.htm
http://www.szentes.hu/szinhaz/

A képek a szerző felvételei.