Magyar szemmel nézni a világot annyit jelent, mint Szent István szemével látni – idézte a kormányfő szavait köszöntőbeszédében Demeter Szilárd, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ elnöke. Mi is jelenthet ez? Egyben látni a Kárpát-medencét, azokat, akik előttünk jártak és akik utánunk jönnek, és észrevenni azokat az értékeket, amelyek azzá tesznek bennünket, amik vagyunk. Demeter Szilárd örömét fejezte ki, hogy a kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében kaphatott helyet. Hozzátette: a muzeológus dolga az, hogy a mindent gyűjtve lehetőleg az értékeket válassza ki, azokat a tárgyakat próbálja meg feldolgozni, begyűjteményezni, amelyek száz év múlva, vagy 1100 év múlva is elmesélik az utódainknak, hogy kik voltunk mi.
A képeken keresztül megvalósul a nemzeti összetartozás – emelte ki Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára a kiállítást megnyitó beszédében. Attól függetlenül, hogy honnan küldték, és a témák különbözősége ellenére is a képanyag olyan egységet mutat, amelyekből látható, hogy magyar emberek alkotásairól van szó. Minden kiállítás és fotópályázat meghirdetésével az is cél, hogy egy adott pillanatban lássuk a világ magyarságát, lássuk azokat az embereket, akik bennünket, magyarokat alkotnak. Igaz ez Magyarországra, a Kárpát-medence minden térségére, Erdélytől a Muravidékig, Délvidéktől Felvidékig és Kárpátaljáig, beleértve Burgenlandot és a diaszpóra magyarságát - tette hozzá. Emlékeztetett: a nemzeti összetartozás napjáról döntve 2010-ben lehetőséget teremtettek arra is, hogy a trianoni gyásznapot ne csak gyászként fogjuk fel, hanem adjunk más tartalmat, lehetőséget arra, hogy bemutathassuk az eltelt időszak sikereit, történéseit. A nemzeti összetartozás jelenti ezeket a pályázatokat, ezeket a fotókat is - közölte.
A Magyar szemmel című fotópályázatot két évvel ezelőtt azzal a céllal hirdették meg, hogy új formában kapcsolja össze a világ különböző pontjain élő magyarokat, erősítse a köztük lévő kapcsolatot, és vizuális formában mutassa be a határokon túl élő honfitársak helyzetét, hangulatát, érzéseit.
A pályázat idén is népszerű volt, csakúgy, mint tavaly. 2024 az együttműködő nemzet éve a politikában, így az idei felhívás középpontjában az összefogás állt. A fotósoktól azt kérték, mutassák be a Kárpát-medencei és a diaszpórában élő csoportok erejét, örökítsék meg a pillanatokat, mikor az egyénekből közösség válik.
Három kategóriában – család, helyi közösségek és nemzet – lehetett nevezni. A pályázóknak kevesebb mint egy hónap állt rendelkezésükre a fényképek elkészítésére és beküldésére, mégis 1500 fénykép érkezett: a legtöbb a család kategóriában, de a másik két témakörbe tartozó munkák száma is megközelíti az első helyezettet. A beérkezett alkotások átütő erővel mutatják be legfőbb támogató közösségünket, a családot, a lokális közösségek életének elkapott pillanatait, valamint a nemzeti összetartozás erejét.
A pályázatra beküldött fotókat szakmai zsűri értékelte. A bírálóknak külön öröm volt visszatérő nevekkel találkozni a pályázók között. Szinte a világ minden olyan tájáról érkeztek fényképek, ahol élnek magyarok: Ausztráliából, Japánból, Norvégiából, de Kanadából, az Egyesült Arab Emírségekből és a Kárpát-medence legtávolabbi szegletéből is.
A kategóriák – idetartozik a közönségszavazás is – dobogósai 300 ezer, 200 ezer, illetve 100 ezer forinttal gazdagodtak. A közönségszavazásra bekerült alkotók mindegyike elismerő oklevelet kapott. Utóbbiak közül külön kiemelték Oláh Hajnalka munkáját, amely férjét és egyik gyermekét ábrázolja.
A Magyar szemmel fotópályázat legszebb alkotásai, a 12 nyertes, illetve a közönségszavazás legjobbjai egy hónapon keresztül megtekinthetők a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében, valamint virtuális kiállítás keretében itt.
Fotók: Hegyi Júlia Lili / Kultúra.hu
