Mi, magyarok nemcsak világhírű zeneszerzőket és előadókat adtunk a világnak, hanem számtalan olyan találmányt is, amelyek a zenei művek megalkotása vagy éppen a zenehallgatás terén jelentettek újítást. Talán az egyik legjelentősebb, magyarokhoz köthető zenei találmány a mikrobarázdás hanglemez, amelyet az Egyesült Államokba emigrált, a színes tévét is feltaláló mérnök, Goldmark Péter Károly fejlesztett ki és szabadalmaztatott 1960-ban.
Goldmark Péter Károly a zeneszerző Goldmark Károly dédunokaöccse volt. Pesti középiskolás korában fizikai ismereteivel és készségével lepte meg tanárát. Amikor családjával 1920-ban Bécsbe emigrált, a műszaki egyetemre jelentkezett. Ezután Berlinben folytatta tanulmányait, a charlottenburgi műszaki főiskolán tanult és dolgozott Gábor Dénes mellett, aki felismerte a fiatal kutató tehetségét, és további kutatásokra ösztönözte. Intenzíven érdeklődött a még gyermekcipőben járó televíziózás iránt. Már húszévesen olyan berendezést állított össze, amelynek 2,5×3,8 cm-es képernyőjén sikerült képet kapnia.
1933-ban New Yorkba költözött. Ott 1936-ban a CBS hírközlési társaság munkatársa – később kutatási laboratóriumának vezetője, majd a társaság igazgatója, utóbb alelnöke – lett. Csakhamar felhagyott a mechanikus televíziós berendezések kísérleteivel, és új útra tért: az elektronikus – képcsöves – televíziós készülékekkel kezdett foglalkozni. 1940. szeptember 4-én mutatta be találmányát, a gyakorlatban használható színes televíziót. A második világháború alatt (1939–1945) haditechnikai kérdésekkel foglalkozva megoldotta a német radarkészülékek zavarásának kérdését. A háború után tökéletesítette színes TV eljárását, amelyet már az űrkutatás során is alkalmaztak: ennek révén láthatták szerte a világon a Holdon tett első emberi séta számos mozzanatát. Ő dolgozta ki a televízió orvosi alkalmazásának elméletét és gyakorlatát, és nevéhez fűződik a „hosszan játszó” (LP), népszerű nevén mikrobarázdás hanglemez kifejlesztése. 71. életévében az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Jimmy Carter – 14 tudóstársával együtt – neki is átnyújtotta a tudományos munka legmagasabb amerikai elismerését jelentő nemzeti tudományos érdemérmet (National Medal of Science).
A hazánkban tévesen bakelitlemeznek hívott hanghordozó ugyan a CD megjelenésével jelentősen veszített népszerűségéből, az utóbbi években újra reneszánszát éli a lemezkiadás és -gyűjtés ezen ága.
Szintén komoly, nemzetközi elismerés övezi Szentpáli Roland tubaművész és Juhász Zoltán hangszerkészítő 2022-ben szabadalmaztatott innovációját, a Twobát. A tubán – méreténél és súlyánál fogva – korábban csak ülve lehetett játszani, a magyar innováció, vagyis egy új billentyűrendszer segítségével azonban ez a kötöttség már a múlté. A hangszerhez mindössze egy új alkatrész szükséges, amely a klasszikus modellekre is percek alatt rászerelhető.
Erről szóló interjúnk itt olvasható:
Szintén a világsiker küszöbén áll Lakat Zoltán fuvolaművész-zenepedagógus és Horváth Tamás gépészmérnök 2019-ben szabadalmaztatott találmánya, a Ceflute. Ez egy olyan fuvolafej (hangolódugó), amely kiteljesedett hangot, tiszta hangközöket és tág dinamikai skálát nyújt, ráadásul gyorsabbá teszi a megszólalást, a regiszterváltást pedig könnyebbé.
A magyar feltalálók azonban a múltban is egészen leleményes szerkezeteket alkottak (és óvtak iparjogvédelmi eszközökkel). Sterneck Zsigmond zenetanár 1897-ben kapott szabadalmat arra a készülékére, amely segített a hegedűt helyesen és könnyebben tartani.
Egy évvel később Thék Endre gyáros zongoraújításra kapott oltalmat: elgondolása szerint a súlycsökkentés, valamint a jobb hangzás érdekében a fémalkatrészeket (pl. a húrokat is) alumíniumra, alumíniumöntvényre érdemes cserélni. Bohák Lajos 1929-es szabadalma a cimbalmok gyors elhangolódását és az emiatt bekövetkező deformálódásokat orvosolta. A cimbalom esetében érdemes megemlíteni Schunda Vencel József nevét is, aki az 1800-as évek második felében tökéletesítette ezt a hangszert, és ehhez kapcsolódóan több szabadalma is volt.
Egy igen szellemes zenei találmány pedig Lengyel András szőlőkezelő nevéhez fűződik, aki 1930-ban egyszemélyes zenekart segítő eszközre kapott szabadalmat. Az ülő helyzetben használható találmány „a játszó személy szájához illesztett és alkalmas szervekkel a fülekre erősített sípból, továbbá a játszó személy két keze által kezelt hegedűből, valamint a játszó személy egyik lábával működtetett harmonikaszerű hangerősítő kíséretből, végül a játszó személy másik lába révén működtetett dobból és esetleg cintányérból” állt.
Forrás: Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH), wikipédia
