Teljes sötétben kezdődik a Láthatatlanul című félórás rövidfilm, egy olyan kiállításon, ahol a látóknak lehetőségük van kipróbálni, milyen fény nélkül tapasztalni a világot. Itt találkozik egymással Anna, aki a párjával érkezik a kiállításra, és Balázs, a vak tárlatvezető. A találkozást máshogy élik meg, de mindkettőjükben nyomot hagy. Vajon mit kezdenek ezzel, amikor újra találkoznak?
Mi ihlette a Láthatatlanul történetét?
Volt egy személyes élményem, mely nagyon hasonlóan történt meg a valóságban, mint ahogyan a filmben bemutatom. Ezen élmény alapján kezdtem el dolgozni a forgatókönyv első változatán. Főleg a filmben feltűnő párra szerettem volna koncentrálni, valamint azokra a problémákra, melyekkel szembe kell nézniük. Az lett volna a fő kérdés, hogyan birkóznak meg ők ketten a felmerülő gondokkal. Aztán mikor ehhez a történethez elkezdtem szereplőket keresni, találkoztam Barkó Tomival ? aki végül a Láthatatlanul főszereplője lett ?, akinek a személyisége azonnal átírta a tervem. Az, ahogy ő látja a világot, azok a dilemmák, melyek megjelennek az életében, sokkal izgalmasabbnak tűntek, mint az eredeti koncepció.
Hogy találtál rá Barkó Tamásra, a főszereplőre?
Mikor elkezdtem szereplőket keresni, Tomi volt az első, akivel összekötöttek. Úgyhogy ez nagy szerencse volt ? nem is kerestem tovább.
A filmben a vak fiút nem jóságos karakterként mutatod be. Ő ugyanannyira rossz, mint amennyire jó. Mi ezzel a célod?
Nem volt misszió, hogy egy vak személyt másként mutassunk meg, mint amilyennek az emberek kívülről látják. Persze, másként mutatjuk meg, de ez azért van, mert a történet magja épp az, hogy ennek az embernek, aki egyébként vak, milyen tulajdonságai vannak. Az az alap, hogy ő ugyanolyan, mint bármelyikünk: vannak vágyai, félelmei, van egy csomó gond, amit cipel magával. Az univerzális dolgok azok, melyek igazán izgalmasak ebben a karakterben. Nem csak egy idea, egy jóságos fiatal, hanem egy igazi hús-vér ember, aki amúgy vak. De nem a vaksága az elsődleges szempont, ha a személyiségét nézzük.
Jelentett valamilyen nehézséget a forgatás során az, hogy Tamás nem lát?
Nem kimondottan. Az tény, hogy Tomi vak, de azt sem szabad elfelejteni, hogy amatőr, akit fel kellett készíteni a forgatásra ? akárcsak bármelyik másik amatőr színészt. Körülbelül 4-5 hónappal a forgatás előtt elkezdtünk rendszeresen találkozni, hetente ? mondhatni ? edzettünk. Improvizáltunk, eljátszottunk kitalált jeleneteket, a szöveget is együtt tanultuk.
Együtt tanultátok a szöveget?
Általában ez úgy megy, hogy az ember elküldi a szöveget a színésznek, aki elolvassa és megtanulja. Ez eleve máshogy alakult Tomi esetén, hiszen neki a számítógép egyik programja olvassa fel a leveleket, szöveges dokumentumokat és ennek a programnak mechanikus hangja van. Amikor gyakoroltunk, az volt az érzésem, hogy ez a furcsa, gépies hang beépül Tomi játékába. Ezért változtattunk és együtt kezdtük el tanulni a szöveget. Pontosabban én olvastam fel neki.
Miért épp a Láthatatlanul címet választottad?
Azokra a határokra akartam koncentrálni a filmben, melyek az emberek között és az emberekben jelen vannak. Azokra, melyeket vagy átlépünk életünk során, vagy nem. Az érdekelt, mi történik, ha átlépjük ezeket a bizonyos határokat. Főleg a kapcsolatokban jelen lévő láthatatlan játékszabályok foglalkoztattak, valamit az, mennyire bizonytalan, kinél hol húzódik a határ. Erre utal a cím. Persze ott van az is, hogy egy vak fiú a főszereplőnk, tehát ezzel a ténnyel még össze is cseng az a szó, hogy láthatatlanul.
Hogy tudtad meg, hogy a film bekerült a cannes-i filmfesztivál Cinéfondation szekciójába?
Valamikor március végén kaptam egy e-mailt, melyben arról érdeklődtek, hogy ez tényleg iskolai film-e, illetve, hogy kész van-e és bemutattuk-e már. Rögtön válaszoltam, hogy még nem mutattuk be, a fesztivál idejére kész lesz, és hogy igen, ez egy vizsgafilm. Másnap pedig meg is jött az értesítés, hogy beválogatták a filmet és szeretettel várnak minket a fesztiválra.
A Láthatatlanul bemutatója május 24-én este lesz a Cannes-i Filmfesztiválon. Milyen élmény számodra részt venni ezen a nívós filmes eseményen?
Nagyon jó itt lenni, már a város hangulata is magával ragadó, de az még inkább az, ahogy az emberek a filmekhez, a mozihoz viszonyulnak. Itt az emberek a versenyfilmek vetítésén akár jelenet közben is tapsolnak, ha valami olyan történik, ami tetszik nekik. A közönség szinte együtt él a filmekkel, és ezt nagyon jó látni. Emellett pedig: egyszerűen jó itt lenni. Nekünk csak most kezdődik a programunk, de már öt napja itt vagyunk Cannes-ban. Filmeket néztünk, kikapcsolódtunk, úgyhogy eddig alapvetően olyan érzésem van, mintha egy jó hangulatú helyen nyaralnék.
A magyar közönség mikor láthatja a filmet?
Biztosat még nem tudok mondani, de mindenképpen megpróbálunk vetítéseket szervezni Cannes után. Emellett nevezzük több hazai fesztiválra is: a CineFestre például el fogjuk küldeni.
Készítette: Tóth Eszter
Forrás: mnf.hu
