Magyarok fotózták a baskortosztáni udmurtokat

Baskortosztán és az udmurtok

Az Urál hegységtől nyugatra, s a kazahsztáni határtól északra terül el a mintegy 4 millió lakosú Baskortosztán (korábban Baskíria), az Orosz Föderáció tagköztársasága. A föderáción belül saját parlamenttel, saját kormánnyal rendelkezik, politikája ? elsősorban gazdaság- és kultúrpolitikája ? erős autonómiával bír. Az önállóságnak fontos bázisa a köztársaság gazdasági potenciálja: északnyugati és keleti területeit gazdag kőolaj- és földgázkitermelő helyek, bányák övezik.

Baskortosztánban számos különböző nemzetiség él: oroszok, törökös nyelvű tatárok, baskírok, csuvasok és a finnugor nyelvet beszélő mordvinok, marik valamint udmurtok is. A köztársaság északi területein körülbelül 22 ezer udmurt lakik. "Kámán túli udmurtok" néven nevezik őket, s gyakran így hívják önmagukat ők is. A XVII-XVIII. században a sűrűn lakott Vjatka és Káma folyók vidékéről az ortodoxizáció és a súlyos adóterhek elől költöztek keletebbre, mai, Kámán túli lakhelyükre. Itt muszlim baskírok, tatárok és a szintén pogánynak tekintett marik szomszédai lettek. Igazi soknemzetiségű terület ez: szinte mindenki tanulja s beszéli az udmurt, tatár, baskír és orosz nyelveket.

Ma a baskortosztáni udmurtok többsége falvakban él. A családok egy része mezőgazdasági munkából, másik része kőolajbányászatból szerzi jövedelmét, ami mellett minden család szinte kötelezően háztáji gazdaságot is tart. A fából vagy téglából épült házak udvarán "muncsó", azaz afféle oroszországi szauna, fürdőház áll. A lakóházakba az utcákat, udvarokat gyakran borító sár miatt nem lépnek be utcai cipővel, s az iskolákba, könyvtárakba sem lehet belépni, csak a cipőlevétel után.

A kiállítás tematikus fotócsoportjai, térbeli elrendezése is egy képzeletbeli, ideáltipikus település szerkezetét képezik le, amit zömmel udmurtok, kisebb részben tatárok laknak. Három térbeli egység, három koncentrikus kör együttese révén jelenik meg a falvak, valamint lakóik élete. A kör az udmurtok számára a világ egészét, a teljességet jelenti. A kiállítás berendezésének utalása mellett magukon a fényképeken is jól látható a kerek forma gyakori felbukkanása. Kör alakúak a temetők s az áldozóhelyek. Kört mintáznak az étkezések, s teázások állandó kellékei, a házi készítésű mézzel és lekvárral teli apró tálkák. A kör teljességének bármely megsértése egyben a világ teljességének megbontását is jelenti, ezért a baskortosztáni udmurtok világában a kör formája irányítja a tér használatát: körbejárva kell végiglátogatni a temetőt, a tál szélénél, körmozdulattal kell kivenni az ételt a közös tálakból.

  Határ, falu, ház

 A kiállítás útvonala is a kör kiemelkedő szerepére utal, és arra a három koncentrikus kör által felépített és megjelenített világra, amellyel a terepmunkánk során találkoztak:

"A határban": az első, s egyben legkülső kör fotói a falu közvetlen környezetét, a szántókat és legelőket, valamint az azok között megbúvó temetőket, áldozóhelyeket, s mecsetet mutatják be. A képeken a nyár végi hétköznapok gazdasági teendői mellett megjelennek az udmurt és a tatár vallásgyakorlat szent helyei, s feltárulnak a vallás és az etnikus identitás kapcsolatainak rejtett értelmezései. Megismerhetők a temetők és sírhelyek egyedi motívumai, s az udmurtok halottakkal történő rituális kapcsolattartásának, az elhunytak étellel és itallal való kínálásának jelei. Ebben a körben az egységesen belakott, használt tereken belül a vallási különbségbe rejtett nemzetiségi különbségek tagolják a teret: az udmurt temető és az udmurt szent helyek az egyik oldalon, a tatár temető és a tatár mecset a másik oldalon. Ez az elválasztás egyértelmű a térben, ám nem élesen elhatárolódó a valóságban.

A kiállítás közepének két köre nemcsak a körök mentén tagolódik, hanem mindkét belső körön átívelően elválasztja egymástól az intim, személyes szférát (a házak, a bennük lakó családok, emberek, a lakószobák berendezése) az intézményes szférától (hivatali épületek, iskolák és óvodák, az állami propaganda megnyilvánulásai).

"A faluban": e második térbeli egység a települést alkotó utcákat jeleníti meg. A társadalmi élet legkülönbözőbb formáinak nyilvános tere ez, ugyanakkor az önreprezentáció elsődleges fóruma is: a családok a házaik nagyságával, anyagával, díszítésével, a kertekkel vallanak önmagukról, míg a baskort állami szféra a gazdasági mutatók tábláinak elhelyezésében, a háborús emlékművek gondozásában, valamint a hivatalok, az iskolák és a könyvtárak megjelenésével mutatja meg önmagát, és egyben ideológiai és gyakorlati keretet is szab a falu működésének. Ugyanakkor ezek azok a terek, ahol a néprajzosok ismeretségeket köthetnek, rövidebb beszélgetésbe kezdhetnek. Itt tárulnak fel a falu mint közösség gazdasági és társadalmi mozgásterei, szövevényes kapcsolatrendszerei.

"A házban": a kiállítás harmadik, s egyben legbelső köre a családi és az intézményes szocializáció tereit jeleníti meg. A házakba belépve válnak közelebbivé a színes fa- és téglaházak tulajdonosaival kötött kapcsolatok, s házak berendezése, a családi fotók révén pedig egyéni és családi sorsok bontakoznak ki. A legbelső kör intézményes világát a legtöbb udmurt faluban létező iskolai helytörténeti múzeum mutatja meg, amely minden esetben három részből áll. A kiállítások egyik terme az udmurt házak népies szobabelsőin keresztül egyfajta néptörténetet, és az udmurtok által használt régi tárgyakat örökíti meg. A mára már használaton kívülivé vált szövőszékekkel, s a csak kivételes alkalmakkor viselt régi ruhákkal díszített lakásbelsők éles kontrasztjai a mai házak TV-vel, DVD-lejátszóval kiegészített berendezéseinek.

A múzeumok másik egysége az iskola gyakran XIX. századig visszanyúló történetét mutatja be újságcikkek, régi taneszközök, az egyenruha-viselet, s a tanárok fényképes tablói segítségével.  Minden múzeumban találhatók olyan, a szovjet-orosz időszak háborúira emlékező kiállítótermek is, amelyek nemcsak a korabeli propaganda széles tárházát jelenítik meg, hanem személyes történetek bemutatásával folyamatosan emlékeztetnek Oroszország háborúira és az azokban elesett falubeliekre. Az iskolai múzeumok szerkezete az etnikus identitás (udmurt vagy tatár), a baskortosztáni és az oroszországi lét egymásba fonódó, gyakran államilag teremtett értelmezéseit kínálják fel az ottani múzeumok és a jelenlegi kiállítás látogatóinak egyaránt.

A kiállítás koncentrikus körei olyanok, akár e többes identitás gyűrűi. Jól észlelhetőek és megkülönböztethetőek, noha határvonalaik nem válnak el élesen egymástól. Emellett "a határ", "a falu" s "a ház" nemcsak a baskortosztani udmurtok világának egy-egy rétegét képviselik, hanem a néprajzosok számára elérhető megismerés folyamatának, a kultúra megismerésének egy-egy állomását is.

Helyszín: Pécsi Várostörténeti Múzeum, 7621 Pécs, Felsőmalom u. 2.
A kiállítás megtekinthető 2009. augusztus 10-ig.