A Jóvátételi Bizottság elvileg hozzájárul, hogy Magyarország pénzügyi kölcsönt kapjon. Bethlen István kormánya 1922 végétől az egyre jobban elhatalmasodó infláció megfékezésére egy nagyobb összegű külföldi államkölcsön megszerzésén tevékenykedett. A kölcsön felvételének előfeltétele volt a jóvátétel fizetése érdekében lekötött állami bevételek zálogjogának feloldása. Bethlen kormányfő 1923 áprilisában pénzügyminiszterével Londonban, Párizsban és Rómában tárgyalt ez ügyben. A magyar kormány 1923. Április 6-án a Jóvátételi Bizottságtól 40-50 millió aranykorona rövid lejáratú és 550-650 millió aranykorona hosszú lejáratú kölcsönt kért. Az eredetileg jóváhagyott összeg egy részét a jóvátétel rendezésére kellett volna fordítani, végül Angliának sikerült elérni, hogy a 250 millió aranykoronában (20 évre) megállapított nemzetközi kölcsönt teljes mértékben a gazdaság stabilizálására használhassa fel a kormány. Ugyanakkor Magyarország vállalta, hogy gazdasági életét két és fél esztendő tartamára a Népszövetség ellenőrzése alá helyezi. 1924-ben létrehozták a Magyar Nemzeti Bankot, amelyet a bankjegykibocsátás monopóliumával ruháztak fel. 1924 júniusában megszüntették az inflációt. A korona stabilizációs árfolyamát az angol fonthoz kötötték (1 font = 346 000 korona, 1 aranykorona = 17 000 papírkorona). A népszövetési kölcsön folyósítása 1924 júliusában kezdődött; a 307 millió aranykorona névértékű összeg több mint felét - 170 milliót - Anglia, a másik felét további hat ország - főként az Egyesült Államok, Olaszország és Svájc - nyújtotta.
