„Fölfele tart mindég, lefelé nem az emberi lélek; / Égből szálla belénk, és oda visszasiet. / Hasztalan a viharok részeg dühe; szép, igaz és jó, / Szent egység, s lelkünk érezi, látja, hogy az.” (Kazinczy Ferenc: Vigasztalás)
A mai pedagógusok éheznek az eszmecserére. Tapasztaljuk, tudjuk, hogy szükségük van olyan fórumokra, ahol őszintén, kötetlen formában megoszthatják egymással a tapasztalataikat, jól érezhetik magukat, és tanulhatnak egymástól. Ez a gondolat vezérelte a Petőfi Kulturális Ügynokség Kazinczy Műhelyének tagjait, amikor a tábor szervezésébe és hirdetésébe kezdtek. 25 magyartanár eleget is tett a felhívásnak, és Győrből, Bajáról, Vecsésről, Berettyóújfaluból és Budapestről Sátoraljaújhelyre utaztak, hogy június 30-a és július 4-e között a Magyaróra tábor résztvevői legyenek. A helyszín 2020-ban az év múzeumának választott Kazinczy Ferenc Múzeum volt.
És ahogyan az elején kiderült, a magyartanárok élete nem csak a vers- és mondatelemzés körül forog.
Korunk divatos jelszavai (kompetencia, memoriter, kánon, „kütyük”) sokszor elhangzottak a beszélgetések során. Az ismerkedést követő napokon igazi módszertani véleménykavalkád alakult ki. Az előadások témái elsősorban a digitális magyarórák köré csoportosultak. A digitális és a hagyományos olvasásról, a digitális irodalomtankönyvről, a digitális eszközöknek a magyarórákon való használatáról szóltak.
A digitális oktatás számottevő hatásai között emlegették a résztvevők, hogy az osztályteremben hallgatag, visszahúzódó diákok attól fogva kivirultak, hogy a saját szobájukban tanulhattak, míg a hangos, véleményvezér közösségi emberek elveszetté váltak, teljesítményük, lelkiállapotuk pedig romlani kezdett.
Szintén közös tapasztalat volt, hogy a diákokat elég nehezen lehetett szóra bírni.
Persze, hiszen otthonról más a retorikai szituáció, mint az iskolában, és hiányzik az az elhatároló szakasz is, amely az iskolába való utazást és megérkezést jelenti. Abban a résztvevők és az előadók is egyetértettek, hogy az online óra nem válhat kizárólagossá. Kiegészítőként azonban szükség lehet a digitális eszközök nagyobb mértékű tanórai bevonására.
Helyet kapott a programban a magyartanárok fóruma is. Kiderült, hogy miért magányos a magyartanár, miért terápiás foglalkozás az irodalomóra, és hogy miként kerül napjainkban előtérbe a kompetencia a műveltség rovására. Magányos a tanár, mert a saját irodalmi kánonját nem jelenítheti meg az oktatásban, terápiás foglalkozás az irodalomóra, hiszen emberi élethelyzeteket, válságos, de örömteli pillanatokat jár körül, és előtérbe kerül a kompetencia, hiszen a(z általános) műveltség fogalmát egyre többször megkérdőjelezik. Az is kiderült, hogy egy elszánt magyartanár sok mindenre képes lehet a diákok figyelmének felkeltése érdekében: az egyik résztvevő például jelmezt öltött, hogy így keltse fel a tanulók érdeklődését Balassi Bálint költészete iránt.
A szakmai napok délutánjait kirándulással töltötték a résztvevők.
Fehér József nyugalmazott múzeumigazgató kalauzolásával Tiszabercelre, Bessenyei György szülőházához látogattak, megnézték a szabolcsi földvárat, és érdekességeket tudhattak meg a sátoraljaújhelyi vár ásatásáról Ringer Istvántól, a Kazinczy Múzeum igazgatójától. A tábor szombati napján Széphalomban, A Magyar Nyelv Múzeumában folytatódott a program, ahol Balázs Géza emlékezett meg a nyelvművelés évfordulós alakjairól, Benkő Lorándról, Bencédy Józsefről, Deme Lászlóról és Wacha Imréről. Majd Nyiri Péter irodalomtörténész, főosztályvezető végigvezette a csapatot a Kazinczy-kerten és az újonnan megnyitott Kazinczy-kiállításon.
Nocsak, döbbenhet meg az olvasó, semmi verselemzés meg életrajz? Semmi nyelvtan? Így is lehet viszonyulni a magyar nyelvhez és irodalomhoz? Lehet. Őszintén.
Kazinczyval szólva: szép, igaz és jó napok voltak ezek.
S bár a járványhelyzet miatt csupán az utolsó pillanatban nyílt lehetőség a résztvevők toborzására, jó hangulatú, családias közösségi programot tudhat maga mögött a Kazinczy Műhely programigazgatósága. A tábor előadói a programigazgatóság munkatársai (Balázs Géza, Terdikné Takács Szilvia és Pölcz Ádám), gyakorló kutatótanárok (Hauber Károly, Tuba Márta) és a Digitális Írástudás és Irodalomkutatás Kutatócsoport tagjai (Győri János, Deák Márton és Molnár Gábor Tamás) voltak. A program szakmai hátterét a PKÜ Kazinczy Műhelye adta, a szervezést az Interkulturális Kutatások Kft. és a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport végezte. A program támogatója a Nemzeti Kulturális Alap volt.
Jövőre visszatérünk Sátoraljaújhelyre, hiszen számos titkot rejt még a zempléni táj, a Kazinczy-kert és a magyar nyelv is.
A képek a szerző fotói.
Nyitókép: Donát János: Kazinczy Ferenc portréja (1812). Forrás: Magyar Nemzeti Galéria
