Jacques Lecoq színház-pedagógiai módszere a mozgásra és a maszkhasználatra épül, célja pedig alkotókat képezni, így ennek a módszernek jelentős szerepe lehet abban, hogy közös pontok alakuljanak ki a táncművészeti és a színművészeti képzőintézmények pedagógiai programjában.
A magyar nyelvű kiadásban rendhagyó módon még egy tizenhárom képből álló melléklet is helyet kapott. A kötetet a Magyar Táncművészeti Egyetem adta ki.
Adamovich Ferenc, a kötet egyik fordítója Lecoq munkásságával a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem doktori iskolájának képzésén ismerkedett meg. „Számomra az egyik legizgalmasabb pillanat az volt, amikor négy év munkájával és számtalan akadályt leküzdve elérkeztünk arra a pontra, hogy a kézirat már majdnem kész volt, a Táncművészeti Egyetem pedig vállalta a könyv megjelentetési feladatait” – fogalmazott.
Valcz Péter rendező, színész, annak a hat magyar művésznek az egyike, aki a Lecoq-iskola 60 éves fennállása alatt elvégezte a kétéves párizsi képzést, így emlékezett vissza a fordításra: „A legszebb momentum nekem az volt, amikor az utolsó lefordított karaktert is leütöttem. Kilebegett a könyvből Jacques szelleme, és megveregette a hátam. Színházzal foglalkozom, valami nagyon múlandó dologgal. Ez a könyv végre konkrét. Le lehet tenni erre az asztalra.”
A könyv megjelenése kapcsán a Tünet Együttes szervezésében tart workshopot az iskola egyik legtapasztaltabb mestere, Paola Rizza.
Nyitókép: Valcz Péter, Adamovich Ferenc. Fotó: Bálint Barna
